Nem haltatok meg hiába címmel szervezett 1956-os konferenciát szombaton délután Szabadkán a Milko Egyesület és a szegedi Gál Ferenc Főiskola. Dr. Botos János budapesti történész arról tartott előadást, hogy 1958 – Nagy Imre és vádlott-társai kivégzése – után is voltak koncepciós perek Magyarországon. 1959/60-ban például tizenéves fiúk csoportját az államrend megdöntésére irányuló szervezkedéssel vádolták meg, hogy folytatni akarják a vérbe fojtott forradalmat, ennek bizonyítására igencsak megkérdőjelezhető bizonyítékok álltak rendelkezésre, úgyhogy akiket elítéltek közülük, azokra is olyan börtönbüntetést szabtak ki, amely lefedte a per idején vizsgálati fogságban töltött időt. Nem csoda, hogy 2003-ig titkosították a vizsgálati anyagot. Ám e per e megvádolt kamaszok későbbi sorsát megbélyegezte, továbbtanulásuk elé akadályokat gördítettek, egészségük is megsínylette a börtön kegyetlen körülményeit, a fizikai bántalmazásokat. Eötvös György budapesti családfakutató arról szólt, hogy az 1956/57-ben a tengeren túlra emigráltaknak nemigen volt kapcsolatuk az otthon maradott családtagokkal, hisz a levelezés, telefonálás, különösen az első évtizedekben, igen nehézkes volt, akadályokba ütközött, tehát az ötödik emigrációs hullámban távozottakat a későbbi évtizedekben sokkal inkább az érdekelte, érdekli őket, lehet-e még élő családtagot, rokont találni Magyarországon, hisz gyökereikről, őseikről pontos ismeretekkel rendelkeztek. A már ott született, második generáció viszont élénkebben érdeklődik a családjuk1956 előtti élete iránt, hogy kik voltak a magyarországi felmenők. Dr. Haraszti György budapesti történész a magyarországi zsidóság 1956-os szerepét taglalta. Mint mondta, ekkor mintegy 100 ezer zsidó élt Magyarországon, a lakosság 1 százalékát képezték. 1956-ban a barikád mindkét oldalán voltak zsidó származásúak, voltak bizonyos zsidóellenes megnyilvánulások is, de a forradalomban a zsidókérdés nem játszott kiemelt fontosságú szerepet. A forradalom leverése után 20–22 ezren távoztak közülük, ez óriási érvágás volt a magyarországi zsidóság számára. A szabadkai Molnár Verona az 1956-os forradalom vajdasági vonatkozásairól szólt. A Nyitott Távlatok civil szervezet és a keretein belül működő Délvidéki ’56-os Műhely konferenciák egész sorát szervezte e témakörben. Diákvetélkedők, emléktáblák elhelyezése olyan településeken, ahol befogadták az ’56-os magyar menekülteket, jelzik a Nyitott Távlatok és a Nagy Imre Társaság szabadkai tagozatának munkáját, az 1956-os forradalom és az egykori mártír magyar miniszterelnök emléke előtti tisztelgést. Zárszavában Halbrohr Tamás, a Milko Egyesület elnöke arról beszélt, hogy az 1956-os forradalom idején tízéves volt, de a Magyar Szóban rendszeresen elolvasta a tudósításokat a Magyarországon zajló eseményekről, hallgatta a Szabad Európa Rádió híreit, ám csak jó néhány évtizeddel az események után rendelkezünk pontos ismeretekkel a forradalom áldozatairól, a bebörtönzöttek, a menekültek számáról.
