A Stegmann-kereszt

Szabadka köztéri szobrait, valamint szökőkútjait,csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka köztéri keresztjeit mutatjuk be. Ezek a szakrális emlékművek, amelyeket kőbe vésett szövegekkel láttak el, szintén sokat elárulnak városunk múltjáról, elődeink életéről. Legfőképpen pedig a többfelekezetű Szabadka hitéletének krónikásai eme objektumok. Így érdemes a köztéri keresztek történetével is megismerkedni.
A Stegmann-kereszt a Bajai út és a Marko Marulić utcák kereszteződésében található. Az emlékművet 1929-ben állították fel, az egykori baromvásártéren.
A baromvásártér története egészen a XVIII. századig nyúlik vissza. Ebben az időben alföldi mezővárosok terei főleg a mezőgazdasági termények és haszonállatok áruforgalmának színterei voltak. Szabadkán volt például gabonapiac, szénatér, szalmapiac, haltér, húspiac, de még egy úgynevezett emberpiaca is, amely valójában munkaerőpiacként funkcionált. A város főterén, valamint a környező utcákban a heti piacokat és az országos vásárokat tartották. A várost övező határutak mentén, a városkapuk közelében szintén létrejöttek vásár- és piacterek. Ezeken főleg a belső legelőkre kijáró pásztorok gyülekezőhelyei és elosztópontjai voltak.
A XVIII. században a Bajai és a Halasi út között elterülő tágas térség adott helyet a baromvásártérnek. Ez a tér volt Szabadka marhaexportjának egyik országos jelentőségű központja. Az itteni marhavásárok messze földön híresek voltak. Az itt eladott marhákat lábon hajtották Bajáig, az ottani dunai átkelőhelyig. A XIX. század második felében azonban a nagy vasútépítések után a marhahajtás ideje lejárt, így a baromtér sorsa is megpecsételődött. 1890-ben a város a vásárokat kihelyezte a Zombori kapuhoz, a baromvásártér pedig kihasználatlan maradt, viszont telkesítésre kiválóan megfelelt. Mégis a teret az építkezések évtizedekig elkerülték, ugyanis a város lakossága inkább a közlekedési és ipari központoknak számító területeken építkezett szívesebben. Végül az egykori baromvásártéren csak az 1920-as években indultak meg az építkezések.
A Stegmann család 1926-ban épített házat az egykori baromvásártér déli sarkában. Az építést követő harmadik évben, 1929-ben Stegmann András és felesége, Szabó B. Veronika egy kőkeresztet állíttatott fel házuk elé. Csúszó Dezső Könyörgésünk színhelyi című könyve szerint a házaspár beteg gyermekük gyógyulása érdekében emeltette az emlékművet. A vörös műkőből készült kereszt keleti tájolású. Rajta fémből készült INRI-tábla, corpus és Mária-dombormű látható. A talapzatán a keresztállítók neve és a keresztállítás dátuma mellett horvát nyelven a következő szöveg olvasható: „Érettünk feszíttetett meg”. Az alapzaton található felirat szerint az emlékmű a Zombori úti Pauk és Knapecz műhelyben készült. Az egykori baromvásártér az 1960-as évekre épült be. Csak kisebb maradványa létezik, ahol a kereszt is felállításra került. Az emlékművet korábban alacsony oszlopokból álló kerítés vette körül, amely mára már eltűnt, a mögötte álló ház helyén pedig egy áruház áll. A kereszt azonban még ma is ott áll, eredeti helyén, fákkal körülvéve.