Idén ünnepeljük az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 170. évfordulóját. 1848. március 15-én Petőfi, Vasvári, Jókai és társaik Landerer nyomdájában kinyomtattatták a 12 pontot és a Nemzeti Dalt, a szabad magyar sajtó első termékeit és kiharcolták a cenzúra eltörlését. A forradalmi eseményekre azonban nemcsak Pest-Budán, hanem a vidéki városokban is sor került, így Szabadkán is.
Városunk polgársága és értelmisége a reformeszmék lelkes támogatója volt. A reformkorra jellemző élénk politikai viták, ahogy az egész országban, úgy Szabadkán is felpezsdítették a közéletet. Egyletek alakultak, ahol a város polgárai egymás között terjesztették a demokratikus eszméket, megvitatták az országos közügyeket, az ifjúság pedig itt képezte magát és készült fel a leendő politikai szerepvállalásra. 1840-ben az iparos polgárok megalapították a Polgári Kaszinót, amely Szabadka közéletének központja lett, és ugyanebben az évben megnyitotta kapuit a Nemzeti Kaszinó is. 1841-ben Karvázi Zsigmond elnökletével magyar nyelvű irodalmi Önképzőkör alakult az ifjúság számára. Az Önképzőkör azonban igen hamar politikai mozgalommá nőtte ki magát, ezért 1843-ban demokratikus alapon működő Olvasókörré alakult át, majd 1846-ban Baráti Kör néven működött tovább. Így mire eljött 1848 forradalmi tavasza, Szabadka polgárai készen álltak arra, hogy tettekkel is fellépjenek a reformok előmozdítása és a magyar szabadság kivívása érdekében.
Iványi István várostörténeti monográfiájából tudjuk, hogy a pesti forradalom hírét március 18-án hozta el a posta Szabadkára. A hírre Spelletich Bódog ügyvéd délutánra népgyűlést hívott össze a Polgári Kaszinóban. Itt nagy számú közönség gyűlt össze, akiknek Spelletich felolvasta a 12 pontot és magyarázatokat fűzött hozzájuk. A népgyűlésen Zomborcsevics Ferenc városi főjegyzőt felkérték arra, hogy szólítsa fel a városi tanácsot, hogy adjon alkalmat a város polgárainak arra, hogy megvitassák a postával kapott híreket, és tanácskozhassanak a közrend fenntartásának ügyében. A városi tanács, a rendkívüli eseményekre való tekintettel, engedélyt adott, hogy mindjárt másnap nyilvános közgyűlést tartsanak.
„A városháza tornyára kitűzték a nemzeti zászlót, és a város öregje-apraja sietett a három színű kokárdával ékesíteni fel magát” – írja Iványi március 19-éről. Az összehívott nyilvános közgyűlésen nagy tömeg jelent meg. Az egybegyűltek nagy lelkesedéssel elfogadták a 12 pontot, majd a közgyűlésen felolvasták Kossuth március 3-ai felirati javaslatát és a város országgyűlési követeinek jelentéseit. A közgyűlés a közrend fenntartására és biztosítására a városi hatóságokat és az 1847 őszén alakult polgárőrséget bízta meg. Arról is döntöttek, hogy a kis számú polgárőrséget, amely csak gyalogosokból állt, pesti mintára aláírás útján 500 főre bővítik és 200 fős lovas őrséggel egészítik ki. A feladat végrehajtására egy választmányt bíztak meg, Antunovics József tanácsnok elnöksége alatt. A választmány azt az utasítást kapta, hogy a város birtokosait kötelezze arra, hogy a polgárőrségbe lépjenek be vagy pénzzel segítsék működését. Mindenkit, aki belépett a polgárőrségbe, díjmentesen felvették a polgárok sorába.
