Szórakozott vagyok, vagy feledékeny?

Mit találunk életkorunk képzeletbeli lépcsőfokain? Mikor lesz egy-egy lépcső és a járás stabil vagy ingatag? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ azon a rendezvényen, amelyet szerdán délután tartottak meg az óbecsei Népkönyvtár udvarában. Detki Kókai Anikó pszichológussal, pszichoterapeutával Szilágyi Edit beszélgetett, és azt a témát járták körül, amely napjainkban minden korosztályt érint: szórakozott vagyok, vagy feledékeny?

– A feledékenység önmagában nem mindig jelenti azt, hogy az ember demenciával küzd, viszont érdemes felfigyelni arra, hogy hányszor ismétlődnek ezek a problémák, vagy ugyanolyan dolgok történnek-e meg. Azt gondolom, hogy a környezet számára sokkal feltűnőbb az, ha valaki feledékeny, mint magának az egyénnek. Ha konkrétan a demenciáról beszélünk, vagy valamilyen kóros betegségről, kóros elváltozásról, idegsejteknek az elhalásáról, vagy hasonlókról, abban az esetben nemcsak feledékenységről szól, hanem párosul más dolgokkal is, például az egyén só helyett cukrot tesz a levesbe, vagy mondjuk télen nyári, nyáron téli ruházatot vesz fel, tehát térben és időben sem találja fel magát, esetleg másképpen értékeli a helyzeteket, mint korábban. Hogyha kóros elváltozásról beszélünk, akkor a kezdeti stádiumban nem annyira feltűnőek ezek a dolgok. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy alattomosan bekúszik az ember életébe valamilyen szinten, és alig észrevehetően úgy, hogy az egyén maga sem tud rá annyira felfigyelni. Esetleg valami bizonytalanságot érez, kellemetlenül érzi magát, saját maga is elgondolkodik azon, hogy ez normális-e vagy nem. Azt gondolom, hogy egy idő után az ő saját értékelése nem annyira reális, mint a környezetének az értékelése. Mindannyiunkkal megtörténik akár egészséges állapotunkban is az, hogy elfelejtünk dolgokat, de ez a túlterheltségnek az eredménye is lehet, nem jelenti kizárólag azt, hogy valamilyen betegséggel küzdünk – fogalmazott Detki Kókai Anikó, aki hozzátette, hogy a demencia nem gyógyítható, de lassítható állapot, és a megelőzés ebben az esetben is kulcsfontosságú kérdés. Elmondása szerint idős korban a mentális egészség megőrzésének nagyon fontos alapköve, hogy az ember valamilyen közösségnek a tagja legyen, kommunikáljon, és érjék új ingerek.

– Ha izolálódunk és elmagányosodunk, akkor az nagyban hozzájárul mentális egészségünk romlásához. Nagyon lényeges az emberekkel való kommunikáció, a szociális interakció, ezenkívül a testmozgás. Kiemelném a szenior örömtáncot, hiszen a tánc önmagában olyan agyterületeket aktivál, amelyek nagyon jók a demenciának a megelőzésében. Minél több fajta inger érjen bennünket, legyen az beszéd, mozgás, legyen az valamilyen kognitív, értelmi képességeknek a használata. Nagyon meghatározó, hogy kondícióban tartsunk magunkat – magyarázta a szakember.

A rendezvényt a Keresztény Értelmiségi Kör és az óbecsei Népkönyvtár közösen szervezte meg.

– A mentális egészségünkről nem könnyű beszélni. Az egészségünkkel törődünk, arra vigyázunk, már amennyire a körülmények megengedik, a másik oldal valamiért a háttérbe szorul. Az embernek az életébe sok minden belefér. Az ember dolgozik a testén és a lelkén is, lehet, hogy ebben segít az ima is – mondta Szilágyi Edit, a Keresztény Értelmiségi Kör helyi szervezetének az elnöke, a rendezvény moderátora.