A beszámolójában elhangzott, hogy több helyen éltek. Hogyan kötöttek ki végül Adorjánon?
– A feleségem adorjáni, én pedig korábban Bácsfeketehegyen, Topolyán és Kishegyesen is éltem. A párommal négy évig Kishegyesen laktunk, de ő ott nem találta meg a helyét, nem tudott sem ő, sem én rendes bejelentett munkahelyhez jutni, és úgy döntöttünk, hogy Adorjánon próbálunk szerencsét. Megkérdeztem Borsos Csabát, a legismertebb helyi termelőt, hogy szüksége van-e munkaerőre, és egy megbeszélést követően fel is vett. A mezőgazdaságban van elég munka, és még több embernek tudna megélhetést biztosítani. Elsősorban fizikai munkásokra van nagy igény, de úgy látom, hogy a fiatalokban nincs sok hajlandóság erre, inkább más irányban keresnek munkát. A jószágok mellett mindig ott kell lenni, télen, nyáron hétfőtől vasárnapig egész nap. Én a birkákkal foglalkozom, és néha ugyan meg tudunk pihenni, amikor kevesebb velük a munka, de mindig oda kell rájuk figyelni.
Hogyan boldogulnak a mindennapokban?
– Hat gyereket nevelünk, ebből négy saját gyermeket, meg kettőt, aki a bátyámé volt. Emellett tavaly még két gyerekkel foglalkoztunk, pontosabban inkább a feleségem, akik ideiglenesen voltak nálunk, míg nem találtak nekik nevelőszülőket. Két iskolás gyerekünk van, három óvodába jár, és egy másfél éves pici van otthon. A feleségem mindennap megvívja a maga harcát a gyerekekkel. Ő otthon igyekszik helytállni, nekem pedig a munkahelyemen kell bizonyítanom nap mint nap, hogy mindent biztosítsak a család számára. A gyerekeknek megvannak a maguk igényei, amit a modern világ szab meg nekik, mindig újabb telefon kell nekik, mert ha nem követik a trendeket, akkor lenézik őket. Ez a világ rossz irányba halad, mert ez nagy különbséget tesz a gyerekek között. Szerintem ez ellen a szülők tudnának legtöbbet tenni.
A Prosperitati Alapítvány segítségével vásároltak házat. A pályázás során akadtak nehézségeik?
– Amikor Adorjánra költöztünk, megvettünk egy kis házat. Akkor még csak a két legnagyobb gyerekünk volt meg. A házban egy konyha és egy szoba volt, meg a fürdőszoba, ahol valójában csak egy csap volt felszerelve, és a fürdőszobát ezután én csináltam meg. 2021-ben egyik csapás jött a másik után. Januárban elhunyt a nagyapám, majd augusztusban a bátyám, amire két hónappal az özvegye úgy döntött, hogy nem akar foglalkozni a két gyerekükkel, így ők hozzánk kerültek. Elindítottuk az örökbefogadási folyamatot, és amikor a gyámhatóság illetékesei eljöttek, hogy felmérjék a feltételeket, kijelentették, hogy a kis ház problémát jelent. Két hónapot kaptunk arra, hogy bővítsük az épületet, vagy máshova költözzünk. Ezután úgy döntöttünk, hogy eladjuk a házunkat. Megtudtuk, hogy árulnak egy házat, aminek a tulajdonosait ismertük, mert a feleségem gyerekkorában ott élt a szomszédságukban, és én is többször voltam napszámban dolgozni náluk. Rögtön a Prosperitati Alapítványra gondoltunk, de kiderült, hogy abban az évben nem írnak ki házvásárlási pályázatot. Az ingatlan tulajdonosai viszont felajánlották, hogy addig, amíg nem írják ki az újabb pályázatot, bérbe adják nekünk a házat, tartsuk rendben, fizessük a számlákat, és ők megvárnak bennünket. Nekik is hálásak vagyunk, meg a főnökömnek is, aki folyamatosan támogatott bennünket. Mi kissé bizalmatlanok voltunk, mert korábban egy állami pályázaton is részt vettünk, és akkor körülbelül ezer eurót kifizettünk, mire beszereztük a szükséges dokumentumokat, és végül nem is jártunk sikerrel, de a Prosperitati Alapítvánnyal csak pozitív tapasztalataink vannak.
Hogyan emlékszik vissza a beköltözésre? Mekkora váltást hozott ez az életükbe?
– Harmadik éve lakunk az új házban, és végül a tavalyi pályázat segítségével tudtuk megvásárolni azt. A feleségem nagyon türelmetlenül várta, hogy átköltözzünk. Akkor már öten voltunk, és a bátyám két gyermeke is velünk élt, vagyis nagyon szűkösen voltunk. Amikor már minden cuccunkat bedobozoltuk, közbejött valami, és mégsem tudtunk költözni. Amikor eljött az ideje, egy nap alatt sikerült átköltöznünk, mert valójában ugyanabban az utcában maradtunk, csak egy kissé közelebb az óvodához, iskolához. Furcsa volt az új helyen, hogy mindenkinek volt külön szobája és ágya, de az első éjszaka mindannyian egy szobában kötöttünk ki, mert azt szoktuk meg, úgy éreztük jól magunkat. A háznak több melléképülete van, amelyekben sertést, tyúkokat, kacsákat tudunk tartani, egyidőben bárányunk is volt. Emellett a gyerekeknek van néhány nyuluk. A ház mögött van egy kis föld, aminek egy részét konyhakertként használjuk, a másikban pedig lucernát termelünk. Nagy könnyítést jelent az is, hogy a ház központi fűtéses, és mindig melegen tarthatjuk a házat.
