Október 6-án a magyarkanizsai Nagytemetőben az önkormányzat szervezésében fejet hajtottak az aradi vértanúk emléke előtt. A Himnuszt a Cifraszűr vegyes kórus tagjai énekelték el, és csatlakoztak hozzájuk a gyásznapra összegyűlt helybeliek és az eminens vendégek is. A folytatásban Palatinus János plébános alkalomhoz illő szertartást mutatott be, majd Lukity Maja elszavalta Aranyosi Ervin Hazaszeretet a mában című versét. Ahogy az október 6-án Magyarkanizsán lenni szokott, mindig egy-egy vértanú életútját ismertetik részletesen. Ezúttal Knézich Károly életútjába engedett bepillantást Kávai Szabolcs történelemtanár.
– Knézich horvátként együtt harcolt a honvédség soraiban küzdő magyarokkal, németekkel, szlovákokkal, olaszokkal, lengyelekkel és más nemzetiségűekkel. Már a szabadságharc kezdetén részt vett a délvidéki harcokban. Bátorságának és kiváló katonatiszti szaktudásának köszönhetően nagyon gyorsan haladt felfelé a katonai ranglétrán. Októberben őrnaggyá, decemberben alezredessé, márciusban ezredessé nevezték ki, és végül május elején Görgei előterjesztésére maga Kossuth nevezte ki honvédtábornokká. Részt vett a győztes szolnoki csatában és Buda várának elfoglalásánál. A komáromi csatában érte el a legnagyobb katonai bravúrt, amikor egy válogatott rohamcsapat élén egy hajnali rajtaütés során elfoglalta a császári csapatok ostromsáncait. Az orosz katonai beavatkozás után, 1849 nyarán a szabadságharc reménytelen küzdelemmé vált. Ennek ellenére Knézich a rá bízott hadtest élén a világosi fegyverletételig hősiesen harcolt. Az osztrák haditörvényszék egy hónapos tárgyalást követően halálra ítélte. Nyolc társával együtt Knézichet kötél általi halálra ítélte a bíró, ami a kor felfogása szerint megalázó büntetésnek számított, különösen a tisztek esetében. A mélyen vallásos Knézich a társai kivégzése alatt folyvást imádkozott. Amikor a hóhér elé vezették, leesett a szemüvege, és a szemüveges emberek ösztönös mozdulatával utánahajolt, hogy felvegye. A kivégzést vezénylő őrnagy rákiáltott: Hagyja ott! Lát maga az akasztófán úgyis! A szemtanúk szerint a tábornok nem felelt, csak megvetően tekintett az őrnagyra, és odalépett a bitófához – foglalta össze Kávai Szabolcs.
A megemlékezés végén elhelyezték a tisztelet koszorúit az önkormányzat, Magyarország Kormánya, a Magyar Nemzeti Tanács, a helyi közösség, a VMSZ, a pedagógusegyesület képviselői és az oktatási intézmények vezetői. A Nemzeti dalt a Cifraszűr vegyes kórus énekelte el zárásképp.
Nyitókép: A vértanúk közül Knézich Károly életútjába engedett bepillantást Kávai Szabolcs történelemtanár (Bajić Jenei Klementina felvétele)
