Szalatornyán, ezen az aprócska, de annál takarosabb kis településen, mely Kispiachoz tartozik, szorgalmas emberek laknak. A házak mindegyikéhez tekintélyes méretű parcella tartozik, és javarészt vagy zöldség-, vagy gyümölcstermesztéssel foglalkoznak. Almásiéknál már nem először járunk, és olyan oda visszalátogatni, mintha az ember lánya hazamenne. Nem csak azért, mert már jártunk ott többször, különböző munkafolyamatok során, hanem azért, mert olyan emberek ők, amilyeneket manapság ritkán találni. Tárt karokkal, mosollyal, szeretettel, végtelen önzetlenséggel fogadnak bennünket minden alkalommal – annak ellenére, hogy általában a munka kellős közepén rontunk rájuk – hogy elmeséljék, milyen a növénytermesztők helyzete napjainkban.
Almási Klárika és Tibor ugyanis több évtizede termesztenek dohányt, de nem akárhogy: már a palántákat is ők nevelik. Annak ellenére, hogy hét ágra sütött a nap, a traktor és a rajta és benne ülők dolgoztak, gyorsan megpihentek a kedvünkért. Előkerült Klárika kosara, megfőzte a kávét és a szalatornyai, számomra idilli környezetben beszélgettünk arról, hogy most éppen hol tartanak a dohánnyal, és természetesen, hogy mit várnak, mennyire kifizetődő a termesztése. Tibor elmpndta, hogy 1997 óta foglalkoznak dohánytermesztéssel.
– Idestova harminc éve lesz, hogy belevágtunk a dohánytermesztésbe. Ez alatt az idő alatt volt jó is, rossz is, hol kifizetődött, hol nem, és olyan is volt, hogy egyáltalán nem érte meg vele foglalkozni, de mi mindig reméltük a jót és nem hagytuk abba a munkát – mesélte Tibor, aki míg a palántákat szedte le a kocsiról, és adta Klárikáéknak, arról is szót ejtett, hogy némi krumpli, tök, fokhagyma is szerepelt a termények listáján, na meg az én kedvencem, a vasrózsa. De azt is felkínálták nekik, hogy a másik kedvencemet, pipacsot termesszenek egy holdon, de abba még nem vágtak bele, mert nincs megfelelő eszközük, és a tapasztalatuk is csekély e téren. Nem lepődnék meg, ha jövőre már pipacsaratásra mehetnénk hozzájuk.
– Amióta újra a Berley-jel foglalkozunk, nem lehet okunk panaszra, olyannyira, hogy többet is termesztünk, nagyobb területen. Ez azt jelenti, hogy 4,3 hektárra szerződtünk az idén a dohánygyárral. A magot a gyártól kapjuk, és kifizeti a palántanevelésbe fektetett munkánkat, de akik igénylik, készen kaphatják a palántát. A termelőknek finanszírozzák a repróanyagot – hallottuk Tibortól, aki a palántanevelést is közérthetően elmagyarázta. – Először megtöltjük földdel a sztiroportálcákat, beleültetjük a magot, majd amikor elkezd növekedni, a tápanyagot és a vegyszert a vízbe adagoljuk, és két hónap alatt kifejlődik a palánta. Ez alatt az idő alatt négyszer-ötször meg is kell kaszálnunk, hogy egyforma legyen – mesélte Tibor, és megmutatta a fóliasátrakban a rengeteg dohánypalántát. Úgy álltak a vízben, mintha lebegtek volna, látványra is nagyon szépek. Tiborék másoknak is nevelnek, a két fóliában 22 hektárra való palánta növekszik. A palántálás azonban már korántsem úgy zajlik, mint egykor.
– Most családi, baráti összefogásban, gépi erővel palántálunk. Ötven centire állítottuk a tőtávolságot, hetvenre a szélességet, és aki a palántát rakja, annak csak arra kell figyelnie, hogy minden csészében legyen benne a dohány, a gép pedig állítja a mélységet, úgyhogy nagyon megkönnyíti a palántálás folyamatát, nagyon elégedettek vagyunk a géppel – magyarázta Tibor. A traktor után kapcsolt eszközön ketten ülnek, de mivel összesen öten dolgoztak ottlétünkkor, láthattuk, hogy nem egyhangú a munka, mert gyakran helyet is cseréltek, így jó be tudták osztani a teendőket.
– Ez a munka eltart pár napig, mert a baráti összefogásban tizenöt holdat ültetünk be. Miután ezt befejeztük, nagyjából két hét múlva kezdődik az ekézés, ha szükséges, kapálunk, majd növényápolással, öntözéssel folytatjuk. Hagyományos módon is szedjük, majd fűzzük a leveleket, de javarészt kivágjuk az egész növényt, és úgy akasztjuk fel. Csináltunk tavaly egy 420 négyzetméteres szárítót, és ott fogjuk három emeletre felakasztva szárítani a dohányt – tudtuk meg Tibortól.
– Az összeset a zentai dohánygyár vásárolja majd fel, és most jutányos is az ára, jó az együttműködésünk – tudtam meg Almásiéktól, akiknél az egész család kiveszi részét a munkából. Szorgalmas és jólelkű embereknél a dohány is jobban nő. Ezt az is bizonyítja, hogy Klárikánál és Tibornál harminc éve nincs megállás, sem a munkában, sem a szeretetben.
Nyitókép: Az új eszköz nagyban megkönnyíti a palántálást (Fotó: BJK)
