A Magyarkanizsai Úszóklub az elmúlt hétvégén rendezte meg az első velebiti úszómaratont, amelynek már a szervezése közben és a versenyen is többekben felvetődött, hogy miért is nincs kellőképpen kihasználva a víztározó, amelyet több mint húsz évvel ezelőtt a Tisza–Palics-csatorna részeként alakítottak ki.
Az elhatározást tett követte egy közösségi portálon elindított kezdeményezés formájában, amelynek gyorsan híre kelt, s népszerűségéről értesítették a magyarkanizsai önkormányzat illetékeseit is.
Lényegében a velebitiek 2000–2004-es kérelmének a felfrissítéséről van szó – mesélte Balla Lajos – Laci, a kezdeményezés egyik oszlopos tagja. A velebiti helyi közösség ugyanis már akkoriban kérelemmel fordult a magyarkanizsai önkormányzathoz, hogy a Duna–Tisza–Duna vízgazdasági vállalat ne adja többé ki bérbe a tavat, helyette adja azt át rendelkezésre Magyarkanizsa önkormányzatának, hogy itt egy sport- és üdülőközpontot hozzanak létre. Minderre a falu lakói szerint azért lenne szükség, mert az ezt megelőző időszakban nem használták ki kellőképpen a víztározót, illetve több visszaélés is történt vele kapcsolatban.
– Persze a tartományi illetékesek még válaszra sem méltatták a kezdeményezést, a későbbi önkormányzati vezetőség pedig „megfeledkezett” mind az akcióról, mind annak céljáról – mondta el beszélgetőtársunk, aki szerint számos érv szól amellett, hogy a víztározó fejlesztésére sor kerüljön.
Ezek közül is mindenekelőtt az, hogy a magyarkanizsai községben az idegenforgalom fejlesztése a Tisza-parthoz és a gyógyturizmushoz köthető, míg a falusi turizmus adta lehetőségek kiaknázása igencsak kezdetleges fázisban van. Ezenkívül a szőke folyó nyújtotta lehetőségeket egyedül Magyarkanizsán igyekeznek kiaknázni, míg a környező falvakban csupán illegális strandokon élvezhetik a nyarat.
Balla szerint a gyógyturizmus terén is csupán a városban lévő gyógyfürdő fejlesztését irányozták elő, s egy szó sem esik arról, hogy a környéken az első úgynevezett sárfürdő Oromhegyesen létesült a Nagyszék területén, emellett a beszélgetőtársunk elmondása szerint igencsak érdekes, gyógyturizmusi objektumként határozták meg Velebitet és a környékén levő tavakat (Kapitány-réti halastó és velebiti víztározó), itt ugyanis valamilyen „levegő-gyógyfürdőt” gondoltak létrehozni. A község területén falusi turizmusról pedig egyedül Tóthfaluban beszélhetünk igazán, mivel a községhez tartozó többi településen csupán egyéni kezdeményezések történtek ez ügyben (oromi tájház, martonosi horgásztavak stb.).
Ugyanakkor a velebiti víztározó is számos lehetőséget kínál a természet és a vízi sportok kedvelői számára. A mesterséges tó hossza ugyanis az optimális (vagyis maximális) feltöltése esetén több mint 9 km, s a legszélesebb részen a part két pontja közötti távolság egy kilométernyi. A víz minősége is szavatolt, mivel a Palicsi-tó vizét évente többször is pótolni kell a Tiszából.
A halállomány úgyszintén szavatolt, s a tiszai kagylók tömeges elterjedése is azt igazolja, hogy tiszta a tó vize, amelynek környékét az őshonos és vándorló vízimadarak – úgy tűnik, véglegesen – belakták.
Balla szerint a kezdeményezésük értelmében mindenekelőtt azt várják a magyarkanizsai önkormányzattól, hogy a tartományi és a köztársasági képviselők támogatásával a lehető legrövidebb idő alatt felbontsák a Vajdaság Vizei Közvállalat és a jelenlegi bérlő közötti szerződést, a víztározó feletti rendelkezési jogot pedig ruházzák át az észak-bácskai község önkormányzatára. Ezután a gyűjtőtó meglévő tervdokumentációja alapján azonnal hozzá kellene látni a víztározó és környéke rendezési és fejlesztési tervének az elkészítéséhez. Beszélgetőtársunk szerint egy ilyen s ehhez hasonló tervek megvalósítását támogató tartományi pályázat folyamatban is van, így a magyarkanizsai vezetőségnek a felmerülő költségeknek csupán a felét kellene előteremtenie. A terv elkészültével pedig a környező települések és az ügyben érdekelt magánvállalkozók bevonásával meg is lehetne valósítani a fejlesztéseket.
Balla kitért arra is, hogy mit kellene tartalmazniuk a dokumentumoknak. Ezekben biztosítani kellene a víztározó megközelítését, a tározó infrastruktúrájának a kiépítését (kerítés, körút, megvilágítás, vizesblokkok, tusolók, strand, horgászállások, kempingövezet, a természetbe szervesen beilleszkedő szálláshelyek, karbantartóközpont, igazgatási épület, nézőtér, kerékpárút stb.), a sportpályák kijelölését (úszás, kajak-kenu, evezés, vitorlázás stb.), valamint a létrehozandó központ működtetésének, igazgatásának módját. Ez utóbbi kapcsán a közösségi és magántőke együttes bevonására, illetve felhasználására, vagyis úgynevezett PPP-konstrukcióra kellene törekedni.
– Szerintem, amennyiben az általam felvázolt módon történne a fejlesztés, létrejöhetne egy olyan többfunkciós központ, amellyel biztosíthatnánk a környék lakosainak üdülését és rekreációját, a felkínált tartalmakkal pedig idevonzhatjuk a turistákat, egyben szavatolhatnánk az úszás és egyéb vízi sportok községi, tartományi, országos, sőt nemzetközi versenyeinek megtartását is – nyilatkozta a kezdeményezés egyik elindítója.
