Más településektől eltérően Magyarkanizsán idén kétnapos rendezvény keretében ünnepelték István király szenté avatásának évfordulóját. A város központját szombaton délután megtöltötték a kézműves kirakodó vásárosok és a gasztronómiai élvezeteket nyújtó sátrak, a gyerekek nagy örömére pedig vidámparkot és szalmalabirintust is állítottak. A városháza előcsarnokában pedig alkalmi kiállítást rendeztek Halász Balázs kiskanál gyűjteményéből. A kiállított darabok közel sem hétköznapiak, egyedi megformálásúak, szöveggel és képpel ellátott, több közülük igazi ritkaság. A kiskunhalasi gyűjtő 25 éve hódol szenvedélyének, gyűjteménye pedig számbelileg kétezerre tehető. A Fő utca végében felállított nagyszínpadon fél hatkor kezdődött a műsor a zentai Tisza-menti fúvószenekar fellépésével, őket pedig az Interetno fesztivál vendégszereplői követték. Elsőként az észak-ciprusi, török nemzetiségű együttes adta elő táncos produkcióját, mely egy esküvő előkészületét mutatta be. Előadásuk színházi elemeket is tartalmazott, ilyen volt a színre lépő két fiú rövid, egymás eszén túljáró közjátéka, valamint a vőlegény kaszaforgató tudományának bizonyítása, amely dominanciáját, férfivá érettségét hivatott kifejezni, hogy társai közül ő az, aki készen áll a házasságra. A második fellépők még távolabbi és egzotikusabb országuk, Indonézia hangulatát idézték hozzánk. Együttesük mozgása és jelmeze valóban nem mindennapi látványosság az európai szemnek. Három produkciójuk közül első táncuk a Külföldi vendégek fogadása címet viselte, melynek egyik szembetűnő érdekessége volt, hogy a férfiak és nők tetőtől-talpig egyforma jelmezt viseltek, holott az általunk ismert népek kultúráját tekintve általában éles különbségek vannak a nemek ruházatában. A második szám a fiatalok életét ábrázolta, látványban és szín kavalkádban az előzőt is túlszárnyalva. Végül pedig a terméséért hálát adó rizsszedők táncát mutatták be, öblös fonott kosarakkal a fejükön.
