Több mint egy évvel ezelőtt, tragikus hirtelenséggel, fiatalon távozott az élők sorából Sárközi István. December 5-én ünnepelné születésnapját. Ez alkalomból a bácsfeketehegyi temetőben emlékeztek rá a barátok, „harcostársak”, munkatársai és tisztelői. Sírjánál Hajvert Ákos, az MNT Végrehajtó Bizottságának kultúrával megbízott tagja, valamint Szakács Tamás, a Bácsfeketehegy Magyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület elnöke személyes hangvételű beszéde hangzott el, majd elhelyezték az emlékezés virágait.
A nevéhez is szorosan köthető Bányai János Emlékházban folytatódott a megemlékezés, amelyen Fremond Árpád, az MNT elnöke, dr. Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke és dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke emlékezett Sárközi Istvánra. Egy olyan ember emléke előtt tisztelegtek, aki nemcsak közösségének volt a támasza, hanem mindenkinek példát mutatott abban, hogyan kell dolgozni, szolgálni és a csapat egyik vezetőjeként formálni a jövőt.
Sárközi István 1988-ban született Verbászon. Gyermekkorát Bácsfeketehegyen töltötte. Az általános iskolát szülőfalujában végezte, középiskolai tanulmányait a topolyai gimnáziumban folytatta. Az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karán szerzett jogászdiplomát, majd 2016-ban mesterfokozatot. Egyetemi évei alatt aktívan bekapcsolódott a közéletbe, és számos közösségi kezdeményezést indított el. Több művelődési és közösségi program szervezésében vállalt kiemelkedő szerepet. Felelősségteljes tisztségeket töltött be, dolgozott Kishegyes község képviselő-testületének titkáraként, majd elnökeként, a Magyar Nemzeti Tanács Kulturális Bizottságának elnökeként, később pedig az intézmény Végrehajtó Bizottságának elnökeként, a Bácsfeketehegy Magyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület elnökeként, valamint a Gyöngyösbokréta és a Durindó szervezőjeként. Elhangzott, hogy munkásságával meghatározó módon járult hozzá a vajdasági magyar hagyományok ápolásához és kulturális értékeink továbbörökítéséhez. Élete példaként szolgál mindazok számára, akik hisznek a közösség erejében és abban, hogy a szolgálat a legnemesebb hivatás. Emléke tovább él mindazokban, akik ismerték, akik vele együtt dolgoztak és akik folytatják azt a közösségi építkezést, amelynek ő is meghatározó alakja volt.
Nyitókép: Ótos András felvétele
