2024. május 20., hétfő

Az ország egyik legidősebb ügetőhajtója

Az adai Bognár Nándor negyven éve aktívan versenyez az ügetőkön

A 71 éves Bognár Nándor azt mondja, hogy ameddig levegőt tud venni és van ereje hozzá, addig szeretne az ügetőversenyeken indulni. Már 40 éve regisztrált amatőr ügetőhajtó, aki saját lovaival versenyez és bejárta az összes vajdasági lóversenypályát. Ezenkívül versenyzett a budapesti Kincsem Parkban és az orosházi Bogárzói lóversenypályán is. Az elmúlt évtizedekben 
600 futamon indult, közülük mintegy 300-on díjazott is volt.

– Negyven éve vagyok ügetőhajtó és résztvevője a lóversenyeknek. A nyáron, az Ada-napi lóversenyen nagyon megleptek, amikor Kiss Krisztián, az adai Halász József Lovasklub alelnöke különdíjban részesített a 40 éves versenyzésemért. A Szerbiai Ügető Szövetség nyilvántartása szerint az egyik legidősebb aktív hajtó vagyok az országban. Vannak tőlem idősebb lótulajdonosok, de nekik már profik hajtanak. Én a kezdetektől a saját lovaimmal versenyzek, én tanítom be és edzem őket. Egy személyben vagyok tréner, hajtó és lótulajdonos – mesélte Bognár Nándor, az adai Gitti-istálló tulajdonosa

– Az elmúlt negyven év alatt az udvaromban megfordult huszonhét-huszonnyolc ló, amelyeket én neveltem fel, vagy vettem, és magamhoz szoktattam, majd aktívan versenyeztem velük. Egyetlenegyszer hajtották helyettem a lovamat, amikor eltörtem a lábam, akkor kénytelen voltam a tribünről nézni a versenyt. Az elmúlt negyven év alatt nem is volt kihagyásom. Többnyire egy-két lovat tartottam, de előfordult, hogy egyszerre volt több lovam is. A legtöbb öt volt – tudtuk meg a lótulajdonostól és hajtótól.

Bognár Nándor az idei idényben is versenyzett. Megjegyezte, hogy kevesebbet futott, bár bírta volna fizikálisan, de a lova, a nyolcéves kanca, Dana V. P. megöregedett, és gyorsaságban már nem tudja felvenni a versenyt a fiatalabb lovakkal. Ezért kénytelen lesz lecserélni. 

– Az őszi hónapokban szeretnénk venni egy csikót, amit fel akarok készíteni a versenyzésre, és egyéves lóként elindulni vele az ügetőkön. Majd ha még amennyit ad nekem a Jóisten, akkor indulnék vele a kétévesek és a háromévesek kategóriájában is. Aztán már mindegy, hogy mikor válok el tőle, amikor már engem elvisznek, akkor már őt is viszik. Így szeretnék véget vetni a karrieremnek, ló mellett. Ameddig csak bírok, addig biztos versenyzek – magyarázta az idős férfi.

– A hajtók között vannak hivatásosok és amatőrök. Én amatőrként hajtom a saját lovaimat, a hivatásosok viszont más lovát hajtják. Nálunk már 90 százalékban profik hajtanak. Nagyon kevesen vagyunk olyanok, akik a saját lovukkal versenyeznek. Minden tavasszal nekünk, amatőröknek is el kell mennünk a sportorvosi vizsgálatra. Addig nem is léphetünk a pályára, amíg nem estünk át egy orvosi vizsgálaton, hogy ne okozzunk másnak problémát hajtás közben. Én egyelőre még úgy érzem, hogy elbírom a versenyzést. A gyerekeim viszont már nagyon le akarnak beszélni róla. A feleségemmel jól megvagyunk, de a gyerekeim külföldön élnek. A ló örömet szerez nekem, és az életre motivál azzal a napi rutinnal, hogy elrendezem, megfürdetem és kihajtom. Ez mozgásban és fitten tart. Sokszor a pályán dicsérnek a versenytársak a kitartásomért, hogy ilyen idősen is versenyzek. Mondják, hogy igazam van, és ne hagyjam abba a versenyzést, mert még alkalmas vagyok rá – hallottuk a hajtótól.
Első lova, a Gitti nevű kanca nagyban meghatározta Bognár Nándor pályafutását, valamint kötődését a lovassporthoz. Az apjától kapta csikóként, majd vele kezdte el a versenyzést a múlt század 80-as éveiben. Elmondta, hogy ezzel a lóval nagyon sikeresen versenyzett, rengeteg élményt és örömet adott neki. Meghozta a kedvét a lóversenyzéshez, majd a későbbiekben is erre motiválta és inspirálta. Hozzátette, hogy Gittit a tíz leggyorsabb és legjobban kereső ló között tartották számon Jugoszláviában. Ha nincs ez a ló, akkor talán már régen felhagyott volna a lovassporttal, viszont így negyven éven át versenyzett. Fiatal korában szinte minden vajdasági lóversenypályán versenyzett, illetve megfordult Szerbiában, többek között Belgrádban is. Külföldön egyedül Magyarországon hajtott, a budapesti Kincsem Parkban és az orosházi Bogárzói lóversenypályán, ahova már évtizedek óta visszatérő vendég hajtóként is. A külföldi versenyeken kapott ügetőménnel indult, de Orosházán több alkalommal sikeresen versenyzett a saját lovával is. Viszont mostanság már nagyon költséges a ló átszállítása a határon, ezért erre már nem vállalkozik. 
– A feleségemmel, Klárival kiszámoltuk, hogy az elmúlt negyven év alatt mintegy hatszáz futamon indultam, mivel én évente egy-két lovat készítettem fel a versenyekre. A szezon nálunk áprilistól októberig tart, ennek során tizenöt versenyre érdemes nevezni, ha a ló olyan aktív, hogy tud versenyezni minden második héten. Ha minden héten mentél, akkor egykettőre kikészült. Gittivel voltam tizenhét-tizennyolc versenyen, de némelyik lóval csak tíz-tizenkét ügetőre jutottam el. A hatszáz futam közül átlagosan 50 százalékán, vagyis háromszázon a legjobbak között szerepeltem és díjazott voltam. Egyes lovak 70 százalékban nyertek díjat, mások viszont 20–30 százalékban. Eleinte a verseny után borítékban kaptuk a pénzdíjat, mostanság már banki átutalással érkezik. Az elmúlt évek során egy halom boríték gyűlt így össze, amivel az unokáimnak szoktam büszkélkedni – mesélte Bognár Nándor. 

Nyitókép: Csincsik Zsolt felvétele