Paraczky László felvétele
Első vasárnapi szentmiséjét tartotta augusztus 4-én Szenttamáson Zsúnyi Tibor temerini születésű plébános, aki eddig Kupuszinán szolgált. Az eddigi plébános, Szarvas Péter atya, továbbá Marietta és Jácinta nővér, akik csaknem fél évszázadon át szolgálták a szenttamási híveket és a templomot, szerdán a kanizsai tisztelendő nővérek zárdájába vonultak vissza. Szerdától Zsúnyi Tibor plébános vette át a parókiát. Onnantól a reggeli szentmiséket közösen celebrálta a szenttamási Tojzán László atyával. Első vasárnapi szentmiséjét követően a Szent Kereszt Felmagasztalása templomban az új atyát a szenttamási hívek és hittanos diákok nevében Hulala Katalin, a Szent Mónika Közösség helyi szervezetének tagjainak nevében először a Tisztelt ünnepelt című verssel köszöntötte. A vers végén a szetmisén részt vevő hívek együtt imádkoztak a Szűz anyához, majd Zsúnyi Tibor atya megköszönte a szívélyes fogadtatást, és összetartásra hívta fel a hívek figyelmét. Elmondta, sok jót hallott a szenttamásiakról, a közösségről és az itteni templomról. Egy elgondolkodtató történettel próbálta felvázolni ezekkel kapcsolatos gondolatmenetét.
− Szeretem a frappáns történeteket, mert sokat elmondanak az emberek gondolkodásáról, viselkedéséről, magatartásáról. Nem valószínű, hogy egyértelmű a történet, de elgondolkodtató. Történt egyszer, hogy egy fiatal pap új plébániára került, és egy idő után a pápa magához hívta. Megkérdezte tőle: − Fiam, mi a helyzet a földön, sikerült-e kialakítanod a közösséget? Hogy tudsz együttműködni az emberekkel?
A pap így válaszolt: − A fiatalokkal, az idősebebbekkel, mindenkivel olyan jól együttműködök, a talán még nem sikerült ilyen kiváló plébániaközösséget kialakítani. Senkivel sincsen problémám, mindenkivel jóban vagyok.
Erre a szentatya elgondolkodik, és azt mondja: − Fiam, te gerinctelen ember vagy. Olyan nincs, hogy mindenkivel jóban vagy. Van egy rend, amelyet be kell tartani. Van egy kialakult magatartási és viselkedési forma, amihez az egyházban tartjuk magunkat. Ezek a szabványok nem azért vannak, hogy gátoljanak bennünket, hanem, hogy végső soron eljussunk az üdvösségre.
Eddig a történet. Kérem a híveket, segítsék itteni munkámat, hiszen mindössze 31 éves vagyok, fiatal, és egyedül nem fogok tudni megbirkózni mindennel. Ha jól együttműködünk, közösen csináljuk a feladatokat, akkor az egész működni fog. Ha széthúzunk, ha egymás torkának esünk, akkor magától értetődő, hogy semmi sem fog működni. Ez a családban is ugyanígy van. Tekintsünk úgy a plébániára, mint egy nagy családra, amiben nagyon sokan vagyunk. És mindannyian különbözőek. Ennek ellenére legyünk szívesek odafigyelni egymásra, szeretettel gondolni a másikra. Toleranciával, elfogadással, egy normális, kiegyensúlyozott közösséget alakítsunk ki. Nem azt mondom, hogy mindez egyszerű, de kérjük a másik segítségét. Ha így működni fog a dolog, bízom benne, hogy jó lesz. Közben hagyjunk időt, teret a jó Istennek, hogy segítsen bennünket − fogalmazott Tibor atya.
