Huszonnyolcadik alkalommal tartottak hagyományos aratóünnepséget Szenttamáson. A Füstös-tanyán szervezett nagyszabású rendezvényre Vajdaság 8 településéről érkeztek, zömében idősekből álló csapatok. A szépkorúak még jól emlékeznek a valamikori aratásokra és a munka menetére vagy annak nehézségeire, az idén ezt újra bemutatták.
Robotka Angéla, a Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubjának elnöke rávilágított arra, hogy a hagyományos aratás az idén nem verseny-, hanem bemutató jellegű, és az a cél, hogy a mai fiatalok lássák, hogyan küzdöttek őseink a kenyérért, és azt milyen nagy becsben tartották.
A hagyományos aratási bemutatót a település szélén lévő búzaparcellán tartották meg, ahová a részt vevő csapatok zeneszó kíséretében lovaskocsikkal érkeztek. A vendégeket a házigazdák hagyományos paprikás-vöröshagymás zsíros kenyérrel várták, majd a parcellaszámok kihúzása után élőzene kíséretében vonultak a búzatáblákhoz. A munka egykoron és a rendezvényen is az aratási bér alkujával kezdődött. Az aratásért ugyanis egykoron nem pénzzel, hanem búzával fizettek ‒ magyarázta a parcellák birtokosának szerepét magára vállaló Koller Nándor.
A hagyományos aratóreggeli többféle laktató élelmiszerből állt (Fotó: Paraczky László)
A munkát a hagyományos aratóreggeli előzte meg. A tarlón egyszerű terítőre rakták az otthonról hozott ételeket. Forgács Ibolya, az ünnepség egyik szervezője elmondta, régen mindenki azt vitt enni, ami éppen volt odahaza, de erre az alkalomra külön főztek, sütöttek is az asszonyok.
‒ Az aratóreggeli egykoron lényeges szerepet töltött be, hiszen az aratásban résztvevők nehéz fizikai munkát végeztek, és szükség volt az energiára. Ugyanakkor odafigyeltek arra, hogy olyan élelmiszereket vigyenek, amelyek nem romlanak meg a nagy melegben. Sonka, szalonna, főtt krumpli, vöröshagyma, aludttej, házi kenyér, kovászos uborka, tarhonya volt terítéken. Aki tehette, meggyes, barackos vagy éppen üres kalácsot is sütött. Fontos volt a víz, de „aratópálinkát” is vittek, amelyet a szünetekben fogyasztottak. Az idősek azt állítják, hogy a pálinkától nem annyira szomjas az ember – magyarázta Forgács Ibolya.
A bácsfeketehegyi Szabó László szerint a munka menete nagyban függ a gondosan előkészített szerszámoktól.
‒ A kaszáló férfi a kaszát darabokban vitte ki a földre, és ott rakta össze. A pengét legtöbben odahaza nagy üllőn megkalapálták, de kisebb üllőt is vittek magukkal, mert napközben fenni és kalapálni is kellett. A kaszakő és a vízzel teli tokmány mellett lényegesek voltak az apróbb szerszámok, például a kalapács, a harapófogó és a vékonyabb drót. A kaszát a búzaföldön erősítették a nyélre, majd rászerelték a borítót. Vittek magukkal marokszedőt és bőgőt, azaz fából készült nagy gereblyét is, amellyel összekaparták az elmaradt szálakat. Az aratás a kaszálás mellett marokszedésből, kévekötésből és keresztrakásból állt, ezért egy-egy aratócsapatban legalább hárman, legtöbbször négyen voltak – sorolta Szabó László.
A bácsfeketehegyi csapat is bemutatta, hogyan arattak régen (Fotó: Paraczky László)
A hagyományos aratást megtekintette Tóth Zoltán tartományi mezőgazdasági segédtitkár is, aki szerint a magyar közösség számára fontos, hogy ezt a nemes hagyományt ápoljuk, és értékként átörökítsük a fiatalabb nemzedék részére, amelyet majd ők is továbbadhatnak.
‒ Nagy öröm számunkra, hogy az emberek átérzik a hagyományápolás fontosságát, mert ez az, ami megtartja kultúránkat és identitásunkat, a hagyományos kézi aratás pedig a magyar közösség identitásának része – fogalmazott Tóth Zoltán.
Amíg az aratócsapatok dolgoztak, a gyerekek ingyenesen kocsikáztak, a legkisebbeket pedig a tanya egyik szegletében játszósarok várta.
Az aratási ünnepség kísérőrendezvényeként kézimunka- és fotókiállítást is megtekintettek az érdeklődők, a Kék Kör, a Cukorbetegség Ellen Küzdők Szenttamási Egyesülete pedig ingyen végzett vércukorszint- és vérnyomásmérést. A kulturális programban helyi egyesületek csoportjai léptek fel.
A műsor után Zsúnyi Tibor plébános megszentelte és felszegte az új kenyeret, majd a vendégeket kínálták vele. Az ünnepség közös ebéddel zárult.
Nyitókép: Megegyezéssel végződött a „gazda” és az aratócsapat alkuja (Fotó: Paraczky László)
