A közösség ünnepe

Az elmúlt hétvége során tartották meg a tordaiak a legnagyobb és legfontosabb rendezvényüket, a falunapot és a templombúcsút. Ezt az ünnepet mindig a Nepomuki Szent János ünnepéhez közelebb eső hétvégén tartják meg.

AZ EGYHÁZ- ÉS A FALUKÖZÖSSÉG ÜNNEPE

A szombati ünnepi szentmisét ft. Mellár József általános helynök vezette, ft. Fehér Roland bókai plébános prédiált. A tordai egyházközség igazi ismerője ft. Masa Tamás atya, aki 2020 óta lát el papi feladatokat Tordán.

– A templombúcsú napja és a falunap mindig kiemelt esemény a tordai közösség számára, úgy az egyházközségnek, mint a faluközösségnek, hiszen Nepomuki Szent János, a gyónási titkok védőszentje, most is üzen és tanít bennünket Krisztus követésére, a hallgatás és a titoktartás szépségére, és hogy mennyire bölcs az az ember, aki találkozik Istennel és beengedi Őt az életébe. A faluközösség számára is fontosak ezek a találkozások úgy a templomban, mint itt a kultúrotthonban, vagy a sportpályán, mert a közösség a különféle rendezvények által is erősödik, hiszen új ismeretségek születnek, a régi ismeretségek és a barátságok erősödnek, a találkozás öröme pedig mindenki szívét áthatja, és mindez erőt és lendületet ad a hétköznapok szürkeségében – magyarázta Tamás atya.

ÖSSZEFOGOTT A FALU APRAJA-NAGYJA

A tordaiak számára fontos, hogy az ünnep keretében méltón emlékezzenek az őseikre is. Ragaszkodnak a múlthoz, éppen ezért a tordai telepesek emlékkeresztjénél, az első és a második világháborúban elesett hősök emlékművénél, illetve a Torda híres szülötteinek emelt emléktábláknál minden évben elhelyezik az emlékezés virágait. A tordai közösség mindig is arról volt ismert és híres, hogy összefog. Ez így volt ezúttal is, hiszen – ahogyan azt Dobai Jánostól, a tordai helyi közösség elnökétől megtudtuk – a háromnapos ünnepséget nem tudnák megszervezni, ha nem fogna össze a falu apraja-nagyja.

– Az összes civil szervezet valamilyen módon részt vállalt a rendezvény megszervezésében, mindenki a maga módján, hiszen a falu ilyenkor a legszebb arcát szeretné bemutatni. Minden polgár a háza előtt takarított, csinosította az udvarát, a kertjét. Mi is megtettünk mindent annak érdekében, hogy a falu középületei és a központja is minél szebben nézzen ki, és úgy gondolom, hogy aki ellátogat Tordára a három nap alatt, az a szívébe zárja a települést, hiszen mi mindig megnyitjuk a szívünket, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a vendég jól érezze magát. Örülök annak is, hogy velünk vannak a testvértelepüléseink és a baráti településeink képviselői, és együtt tudunk ünnepelni, hisz ezzel egymást erősítjük. Jóleső érzés az is, hogy erre az ünnepre az elszármazottak is hazatérnek, tehát nagyon sokan vagyunk. Ilyenkor együtt lüktet a falu, és ez nekünk erőt és kitartást ad ahhoz, hogy folytassuk a munkánkat, legalább ekkora erőbevetéssel – közölte a tanácselnök.

MÁS AZ ITTENI ATMOSZFÉRA

A tordai helyi közösség a nagyobb ünnepein mindig lehetőséget ad arra, hogy egy helybeli festőművész bemutatkozzon. Számukra fontos, hogy bemutassák, Tordán, illetve a nagyvilágban is élnek tehetséges, elszármazott művészek, akik a mai napig alkotnak. Gyapjas István Tordán született. Bútorfestőnek tanult, majd Németországba költözött, ahol tovább képezte magát. A mestervizsgát Düsseldorfban tette le. Esti tanfolyamokon akvarell és selyemfestészetet tanult. 2000-től a Mönchengladbach Művészeti-Akadémián Daniel de Barak francia művész irányítása alatt kezdett el intenzívebben dolgozni. Részt vett az ábrahámhegyi Kerti Művésztelep megalakításában. Magyarországon az Országos Képző- és Iparművészeti Társaság tagjaival közös kiállításokat szerveztek Solton, Hévízen és Budapesten. 2009 óta Németországban és Magyarországon is, több egyéni és csoportos kiállításon mutatkozott be.

– Itt születtem Tordán 1943-ban. Édesanyám 20 évvel ezelőtt halt meg, és van egy ház, amit dédöregapámtól örököltem, amit nagy szeretettel gondozok. A feleségem legjobban azt szeretné, ha nem jönnék már, de én szeretem a falut, meg az embereket és ezt a nyugalmat. Ha itt vagyok, és az időm engedi, egy kis művészettel is foglalkozom. Más az itteni atmoszféra, még a kutyaugatás is, amit Németországban nem kedvelek, az itt melegebb – újságolta a művész.

A VASÁRNAP A VENDÉGEKÉ

A tordai Matyis József mesélt a tordai búcsú vasárnapi hangulatáról.

– A tordai búcsúkor a vasárnap a vendégeké. Ilyenkor az asszonyok egy díszebéddel várják a vendégeket, ami három vagy négy fogásból áll, és utána még az édesség. Ugye a tordai búcsú az híres arról, hogy olyankor az egész falu tele van autókkal, a mellékutcákban alig lehet közlekedni. A vendégeket szívesen látjuk, ilyenkor külföldről, belföldről, és a szomszédos településekről is érkeznek. Nálunk is egy 20 személy biztosan érkezik ebédre. A feleségem most is készül, hogy holnap kevesebbet kelljen dolgozni. Reméljük, hogy mindegyik kívánságnak, óhajnak eleget tudunk tenni – mondta a tordai.

Szombaton szerveztek még horgászversenyt. csirkepaprikás-főző versenyt, zenés fellépéseket, koncerteket. A szombati estét Varga Miklós és a Band együttes zárta. A szervezők szombaton és vasárnap is gazdag kirakodóvásárral, vidámparkkal kedveskedtek az érdeklődőknek.