A Krisztus-katonák egyedülálló húsvéti szokás Bácskában. A katonák feladata húsvétkor a szentsír folyamatos őrzése mellett a papok kísértése is volt, ugyanis a templomban lévő tömegben utat kellett törni, hogy a plébános eljusson a szentsírig, illetve az oltárig.
Manapság megváltozott a kép, a katonák a szentsírnál a nagypénteki sírbatételtől a feltámadásig szolgálnak. Egészen pontosan a Szent Sír előtt, kivont karddal, vigyázban, egymással szembe fordulva őrzik a sírt, ami fél órás váltásokkal szombaton az esti feltámadási szentmiséig tart. A kucsmát a lányok díszítik ki, a katonák pedig fokozva az ünnepi hangulatot, a szentmise ideje alatt vigyázban állnak az oltár mellett. Szenttamáson kisebb-nagyobb megszakításokkal a mai napig is él ez a szép húsvéti hagyomány.
Majoros Ferenc egykori Krisztus katona elmondta, annakidején ő is kivont karddal vigyázta a Szent Sírt, akárcsak édesapja és nagyapja. Régi fényképek és dokumentumok alapján bizonyítható, hogy ez a húsvéti szokás a két világháború között már élt Szenttamáson, és generációról-generációra szállt. Ha csak az első világháborúig megyünk vissza – mert nagyapja 1914-ben született, akkor is több, mint 100 éves hagyományról beszélhetünk. Fényképekkel bizonyítható, hogy az 50-es évek elején újraélesztették. Akkoriban 12 fiú volt, később pedig már lányok is csatlakoztak hozzájuk, tehát párokban vettek részt a feltámadási ceremónián, illetve a húsvétvasárnapi szentmisén.
‒ Az ő dolguk nagypénteken felállni a szentmisén, mikor Jézus Krisztust leteszik a sírba. A Krisztus-katonák elkezdik vigyázni a sírt, így nagyszombaton egész nap, a feltámadás-miséig vigyázták. Valamikor a szentmise nem 7 órakor volt, hanem éjfélkor, odáig őrizték a sírt. Az utolsó pár Krisztus-katona a feltámadás-misén, a körmenetnél hagyja el a sírt, ezzel jelképezve, hogy Jézus feltámadt. Húsvétvasárnapján ugyanúgy fent állnak az oltárnál, ünnepélyesebbé téve a húsvéti ünnepet, a vasárnapi szentmisét – magyarázta Majoros Ferenc. Mint mondta, a Krisztus-katonák betanítását nagyapjától az apja vette át, és kisebb megszakításokkal ez a hagyomány egészen a 80-as évekig elejéig élt, majd megszűnt.
‒ A nyolcvanas évek végén, pontosabban 1988-ban a néhai Bezalló István, Brasnyó Gergely és Gertner Sándor eljöttek hozzánk, s az apámmal megbeszélték, hogy húsvétkor felelevenítik ezt a szép hagyományt. Újraindult tehát a sírvigyázás, a sorkatonaság után pedig már én is beálltam húsvétkor Krisztus-katonának. A fiatal fiúk tanítását Gergő bácsi kérésére 1999-ben vettem át, és egészen 2007-ig sikerült minden évben megszervezni a sír őrzését. Utána egy újabb szünet következett, míg 2015-ben a Hagyományápolók Klubjából Bergel Ákos felkért, hogy kezdjük el újra a katonák betanítását – mesélte Ferenc.
Igen nehezen indult újra az egész, hiszen nehéz volt beszerezni a kellékeket, főleg az öltözéket, a csizmákat és a báránybőr sipkát, vagy ahogy errefelé mondják, a kucsmát. Valamikor a Krisztus-katonák nagykorú legények voltak, manapság viszont túlnyomórészt nyolcadikosok és középiskolások, ami ugyancsak bonyolítja a betanítást, hiszen a fiúk többség ingázó diák, emiatt nehezen lehet összehangolni a próbákat. Azonban tavaly és idén is megoldották az öltözéket, azzal, hogy már a lányok is népviseletbe öltöznek, ami méginkább hagyományossá, ünnepélyessé teszi ezt a szép szokást.
‒ Az idén 14-en vannak. 12 kellene hogy legyen, egynek sem mondom, hogy ne jőjjön. Ha már megvan az akarat, inkább legyenek. Ha fakardokkal, fakardokkal. Nem érdekel, hogy mivel fognak állni, csak ott legyenek, hogy fenntartsuk Szenttamásnak ezt a hagyományát, ameddig csak lehet – mondta végezetül a katonák tanítómestere.
