Mi, egyszerű halandók, nem tudjuk elképzelni a végtelent. Körülöttünk minden véges. Voltak, megszűntek kontinensek, óceánok, kihaltak az őslények, és a mi életünk sem végtelen. Az ablakomból figyelem a Dunát. Talán az a végtelen? A Wikipédiából megtudom, hogy mégsem. Már nagyon öreg ugyan, valamikor a pliocén kor végén, azaz több mint két és fél millió évvel ezelőtt jutott el a Kisalföldre, és akkor sem nyugat–kelet irányból, hanem észak–dél irányból. A kisalföldi szakasza a pleisztocén korban alakult ki, tehát valamikor kétmillió évvel ezelőtt láthatták őseink errefelé először. Őseink? Hol voltak még akkor? Még Afrikában sem. Háromszázezer évvel ezelőtt jelentünk meg ott, és ötvenezer évvel ezelőtt kezdtünk onnan a világ minden tájára vándorolni. Mire az első ember a Dunához ért, az már réges-régen itt hömpölygött.
És ha a Dunának van születése, akkor lesz halála is, mint mindennek ezen a Földön. Kérdés, hogy mikor.
Az embereket már talán ősidők óta foglalkoztatja az a kérdés, hogy Földünk létezése megszűnhet-e egy pillanat alatt. Persze, a pillanatot nem egy szempillantásnak kell érteni, hanem kissé hosszabb időnek, de nem túl hosszúnak. Különböző vallások különbözőképpen foglalkoznak a világvégével, és számos tudós, csillagász, asztrológus is ijesztgette az emberiséget a jóslataival. Eddig még egy sem valósult meg, mert ha beigazolódott volna, akkor aligha írhatnám ezeket a sorokat. Az első világvégi jóslat, amiről tudunk, még 960-ban született. Türingiai Bernát tudós okozott nagy riadalmat azzal a bejelentésével, hogy a világ még 23 évig fog tartani. Azóta már sok víz lefolyt az említett Dunán, újabbnál újabb jóslatok születtek, de egyik sem teljesült be. Még az 1000 év körüli jóslat sem, amely felkavarta Európát, olyannyira, hogy Szent István koronázása időpontjának meghatározásakor is figyelembe vették a korabeli világvége-hangulatot, és szándékosan a jósolt időpont utánra időzítették a koronázást.
Mondhatom tehát, hogy megúsztunk minden eddigi jóslatot, és – koromra tekintettel – valószínűleg megúszom az esetleges elkövetkezőket is. A tudósok megnyugtattak, hogy a bolygónkat veszélyeztető aszteroidák vagy a Nap tevékenységének drasztikus változásai csak évmilliók múlva okozhatnak valós pusztulást. A klímaváltozás sem hathat pusztítóan még az elkövetkező jó néhány év alatt. Talán a globális konfliktusok jelentik a legnagyobb világvégi veszélyt, de bízom abban, hogy a konfliktusok gerjesztőinek időben megjön a józan esze.
A minap mégis kissé megijedtem, amikor Facebook-oldalamon megjelent egy videó, amelyben egy tudós azt fejtegette, hogy milyen veszélyt jelenthet az emberiség számára a szibériai köpenycsóva kitörése. Elmondta, hogy gyakorlatilag az egész Földet elborítaná a láva, és ez bármelyik pillanatban megtörténhet. Ők, mármint az Allatra Nemzetközi Társadalmi Mozgalom tudósai erre évekkel ezelőtt figyelmeztettek, és azt javasolták, hogy sürgősen végezzék el a köpenycsóva gáztalanítását. Különböző érdekek miatt erre nem került sor. A tudós elmondta azt is, hogy ma már késő hozzáfogni, ugyanis a köpenycsóva már olyan állapotban van, hogy bármikor robbanhat, jobbik esetben a fél világot, rosszabbikban pedig az egészet megsemmisítené. A pokolban égnénk!
Bevallom, ennek a tudatától kissé megriadtam. Most azért imádkozom, hogy bírjon ki a szibériai földburok még néhány száz évet, addigra talán mindannyian átköltözhetünk egy másik bolygóra…
Nyitókép: Pixabay
