Jó napot! Hova utazik?
Jó napot meg a ne mondjam micsodádat! Szerinted ez utazás, hogy itt toporgunk már órák óta, s azt kell látnom, lassabban vontatod magad, mint három túlhajszolt meztelencsiga, akiket tévedésből beneveztek az ultramaratonra? Én inkább vég nélküli vánszorgásnak nevezném, ha egyenesen nem szándékos csuklóztatásnak, és már messziről látom a bibircsókos arcodon, az összes sorstársammal együtt legszívesebben a rigómezei csatatérre kívánnál, ha már hallottál volna róla. Különben is semmi közöd hozzá, ha tényleg utazni akarnék, akkor bizony a világ másik végére igyekeznék, de mondhatnám azt is, hogy Ruandába vagy Ugandába sietek zabot hegyezni, vagy azt, hogy Kazincbarcikára igyekszek, hogy megváltsam a világot, változtatna az bármin is? Oda megyek, ahova akarok, hidd el, naponta szenvedek meg azért, hogy mehessek, ráadásul magyarként, de sajnos te soha az életben nem fogod megérteni, ez mit jelent. A legjobban az esne, ha azt mondhatnám, haza szeretnék végre eljutni, otthonról haza, de pont az ilyenek miatt, mint te, soha nem fogom azt érezni, hogy itt lenne a hazám, mert látom rajtad, a munkádnál jobban csak a magamfajta „szerbeket” utálod. És képzeld, nem azért beszélek akcentus nélkül magyarul, mert az iskolában az volt a választható idegen nyelv, hanem mert az anyatejjel szívtam magamba még csecsemőkoromban, és képzeld, még a magyar irodalmon is átrágtam magam, amiből te az A betűig sem jutottál. Tudom, hogy azt olvastad a Facebookon, hogy Jézus magyarul terítette az igét, és már a boszniai piramisok építkezési engedélyét is magyar nyelven állították ki, de képzeld, a légmentes buborékodon és a határaidon túl is van élet, s még az óceánok mélyén élő papucsállatkákban is nagyobb a nyitottság, mint abban a sötétségben, amiben tengeted a mindennapjaidat.
Ajánlom, ha legközelebb Szabadkán jársz, ne csak a búvljákra (ócskapiac egyébként a tisztességes neve) látogass el hamisított Pelinkovacot vásárolni, hanem menj el a múzeumba is, hogy szembesülhess azzal, már előtted is volt élet a Kárpát-medencében. Hát nem szégyelled magad, hogy itt csicskáztatsz bennünket már órák óta, és még arra sem vagy képes, hogy ne a seggeddel fordulj felém, miközben a papírjaimat kezeled, s ne a tegnap esti kocsmai kalandjaidat kelljen hallgatnom, amiken jókat röhögsz a kollégáiddal, hanem úgy viselkedj, mint egy civilizált ország tisztségviselője? Hát soha nem néztél még tükörbe? Hiszen úgy áll rajtad az a nadrág, mint tehénen a gatya, s lerí rólad, hogy alig lett meg a nyolc osztályod, aztán meg átbukdácsoltál egy OKJ-s határvadászképzésen, hogy most itt oszd az észt, mint Petőfi idejében a nagyurak? Biztos vagyok benne, hogy egy kistüskés éjszaka alatt a lapockádra tetováltattad a Nagy-Magyarország-térképet, miközben nem tudod megkülönböztetni a Délvidéket Újvidéktől, s ha véletlenül kihelyeznének az ezeréves határra, akkor tévedésből keletre indulnál haza, és nem nyugatra. Hát mikor fogod már fel végre, hogy te vagy az országod arca, az első benyomás, ami alapján egy külföldi véleményt alkothat rólatok. Nézd meg odaát azokat a szerb csávókat, akik minden nackósságuk ellenére is ezerszer szexibbnek, kulturáltabbaknak és méltóságteljesebbnek néznek ki, mint te ezzel a félkopasz fejeddel, az meg végképp nem jut az eszükbe, hogy a magánéletemben turkáljanak, s jobb esetben azzal is tisztában vannak, nem azért tették őket oda, hogy visszaéljenek a picinyke hatalmukkal, hanem hogy minket szolgáljanak.
Jó napot! Kazincbarcikára.
Nyitókép: (Illusztráció: pixabay.com)
