2024. április 15., hétfő

Hullámvasút

Idén igazi hullámvasútra helyez az élet, ezek a hullámok azonban szerencsére nem lesznek túlzottan sűrűek, így lesz időm hozzászokni, alkalmazkodni a kialakult helyzethez, és a lehető legjobbat kihozni belőle, ígérik a csillagok az egyik kedves barátnőm szerint, aki évről évre próbál megörvendeztetni azzal, hogy megosztja velem az éves horoszkópomat, valószínűleg azért, mert tudja, hiszen már többször is próbáltam tapintatosan közölni vele, hogy magamtól eszembe nem jutna utánajárni annak, mi minden vár majd rám az elkövetkező évben, vagy ha esetleg eszembe is jutna, egészen biztosan sajnálnám rá az időt és az energiát. Nem úgy ő, aki – mint azt a mellékelt ábra is mutatja – nemcsak saját maga, hanem mások számára is hajlandó ilyen jellegű áldozatot hozni, bár kétlem, hogy ezt ő is annak nevezné. Egészen pontosan nem is a teljes jóslatot juttatja el nekem és feltételezhetően másoknak sem, hanem annak csupán a fontosnak tűnő vagy általa fontosnak vélt momentumait, azokon belül is minden bizonnyal elsősorban a pozitív elemeket, hogy azt hihessük, most aztán igazán jó évünk lesz, és még véletlenül se essünk letargiába amiatt, hogy esetleg valamiféle negatív események bekövetkezésére is fel kell majd készülnünk, annak ellenére, hogy valamennyien tisztában vagyunk azzal, minden bizonnyal akadnak majd olyanok is, és ezt nem afféle rejtett pesszimizmus mondatja velünk, hanem sokkal inkább a józan ész meg a mögöttünk álló évek, évtizedek tapasztalata, amelyek együttesen mindig igyekeznek rábírni az embert arra, hogy két lábbal járjon a földön, ne szálljon el a jótól, ha abból jut neki több, ugyanakkor ne temetkezzen bele a rosszba se, ha éppenséggel az rendeltetik el számára nagyobb mennyiségben.

Az is előfordulhat persze, hogy nem ugyanúgy értelmezünk egy-egy mondatot, mert könnyen lehet, hogy ő ezt a bizonyos hullámvasutat pozitívan értette, én viszont, aki az esetek többségében már inkább nyugalomra vágyom, negatívan, és ilyen szempontból egyáltalán nem lehetnék nyugodt, ha az átlagosnál nagyobb szerepet tulajdonítanék a horoszkópnak, még akkor sem, ha a kedves barátnőm által elküldött leírás folytatásában egyebek mellett az is szerepel, hogy bármi is történjék, semmiképpen se kezdjek el kapkodni, hiszen a végén így is, úgy is minden engem igazol majd, éppen ezért megéri türelmesen várnom. Sőt, talán éppen így nem, mivel egy kos számára aligha lehet valami kevésbé megnyugtató, mint az, ha türelemre intik, és ez rám, be kell vallanom, hatványozottan érvényes, hiszen a türelem finoman szólva sem sorolható a legfőbb erényeim közé.

Ezt persze a horoszkópok készítői nem tudják, nem is tudhatják, főként abban az esetben, ha nem hozzáértő szakemberekről van szó, hanem egyszerű hozzá nem értőkről, hiszen hallottunk már olyat valamennyien, hogy bizonyos helyeken jobb esetben egy-egy arra kijelölt munkatárs, rosszabb esetben viszont éppenséggel egy-egy büntetésben lévő dolgozó volt hivatott összeállítani azokat a jól csengő, általános érvényű, feltételes módban megfogalmazott, sőt, hacsak egy mód van rá, inkább pozitív, mintsem negatív végkifejletű mondatokat, amelyeknek az elolvasása bizakodóbbá, eltökéltebbé, önbizalomtól duzzadóbbá tesz mindannyiunkat, kiváltképp akkor, ha hiszünk az ilyesmiben, igaz, akkor is, ha nem, mert a jót hajlamosabbak vagyunk elhinni, mint a rosszat, mondván, az minden bizonnyal ránk vonatkozik, a rossz viszont inkább másokra, és ezzel gyakorlatilag el is intézzük, le is zárjuk magunkban a kérdést, mert mire bármelyik bekövetkezhetne, nagyjából el is felejtjük, hogy mit üzentek számunkra a csillagok, különösen akkor, ha időközben ennél fontosabb információkhoz is hozzájutunk, olyanokhoz, amelyeknek az elraktározásából esetleg több hasznunk származhat.

Bármennyire is nehezményezem azonban, hogy a kedves barátnőm évről évre ilyesmivel terhel, úgy döntöttem, igyekszem türelemmel viseltetni iránta, sőt amennyire csak lehet, minden és mindenki más iránt is, már amennyire tőlem telik természetesen, hiszen az ember azért mégsem bújhat ki a saját bőréből, még akkor sem, ha abban bízik, hogy a türelme – nem hagyhatom ki a magas labdát, hogy még egy imádott mondást behozzak – előbb vagy utóbb meghozza majd számára azt a bizonyos rózsát, amit, ha szeret, márpedig miért ne szeretne – na, még egyet, egy utolsót –, rossz ember nem lehet, ennél többet pedig egyetlen új év sem hozhat az embernek, ígérkezzen is az bármennyire hullámvasútszerűnek.

 

Nyitókép: pixabay.com