Terasz

Ma sem vehetjük félvállról a sajtószabadságot, ha már a negyvennyolcas forradalom indulásakor olyan fontos követelménynek tekintették, hogy a márciusi ifjak a tizenkét pontjuk legelejére helyezték: Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését. Gyorsan utána is néztem – mintha nagyjából nem tudnám –, milyen mértékű fejlődést ért el a szabadságnak ez a fajta tükre százhetvenhárom esztendő alatt, s mit látok: a Riporterek Határok Nélkül szervezet majdnem pontosan a világlista közepére helyezte Magyarországot, a dicséretet nem éppen érdemlő...

A piros, a fehér és a zöld fénynyaláb tiszteletet parancsoló könnyedséggel fut végig a színházi függöny végtelenbe olvadó feketeségén. A zöld posztóval borított asztalon elhelyezett plaketteken meg-megcsillan a reflektorok vakítóan sugárzó fénye.

Felvették a védőoltást, majd meghaltak; Érdemes-e nyugdíjaztatás után külföldön maradni?; Drákói szigor az utakon; eddig jutottam a címek olvasásában, elég is volt nekem ennyi.

Mint ahogyan azt Petőfi is mondta, szabad sajtó nélkül nincs nemzeti szabadság. Nem véletlen tehát, hogy a negyvennyolcasok tizenkét pontja közül az első helyen a szabad sajtó és a cenzúra eltörlésének követelése állt.

Ülök a tévé előtt. A Netflixet görgetem.

Nem teljesen légből kapott az a félelemtől táplált vélemény, amely szerint az Európában levitézlett kommunizmus helyére újabb hullám készülődik. Mi – Lenin szavait követve – inkább szocializmusnak neveztük a rendszert, amit Marx a kommunizmus első szakaszának tekintett.