Terasz

Hiányos öltözetű, nem túlzottan tehetséges műsorvezető, aki később űrturistává szeretett volna avanzsálni. Két szebb időket is megélt, idősödő színésznő, akik közül az egyik azóta már azon a bizonyos égi színpadon szórakoztatja a közönségét.

Amit olvasunk, annak szinkronban kell lennie velünk, mégis kell lennie némi interferenciának, ami nem közömbös, hanem megérintett olvasóvá tesz.

Megbízható források szerint a svéd nők javarészt már leküzdötték magukat az egyenjogúságnak olyan szintjére, hogy zokon veszik, ha valaki előreengedi őket az ajtón, ha átadná a helyét a buszon, ha le akarja segíteni a kabátjukat. A túlfejlődött feministák szemében az ilyesféle udvariassági gesztusok diszkriminálóak.

Elcsigázott, kiüresedett tekintetű emberek ülnek egymás mellett. Csak bámulnak maguk elé, egyesek a telefonjukba, mások a semmibe merednek.

A jelenkor gyermeke többszemélyiségű, képlékeny figura. Tulajdonképpen éppen annyira összetett, mint a társadalom, amelyben él.

A városszéli borbély régóta nem űzi már az ipart, műhelyének a fölszerelése is csonka, az egykor zsibongó szobára mégsem fordította rá a kulcsot. Inkább régi haverok, mintsem kuncsaftok térnek be hozzá emlékidézésre, és ha már itt vannak, körülfut a fejükön is a géppel.