Terasz

„Rendkívül fontosnak tartom, hogy mindig a saját értékrendemnek megfelelően tegyem a dolgomat. Amikor lemegyek a vívóterembe, a gyerekeknek azt kell látniuk, hogy valóban a lehető legtöbbet megteszem a sikerért.

Sajnos én már nem ismerhettem a dédnagyapámat, hiszen még a születésem előtt elhunyt, viszont édesapám sokat mesélt róla. Főként azokból az időkből, amikor még ő is gyermek volt, és együtt jártak a földekre dolgozni, ahol a dédnagyapám számtalan históriát, illetve bölcsességet adott át neki, amelyeket édesapám igyekezett továbbadni nekünk, a gyermekeinek.

„Negyven évig terpeszkedtek ezen az országon…, és ezek a hülyék rájuk szavaztak! Hallgatok, nem mondom, hogy ezek a hülyék mi vagyunk, az ország.

Hallom, hogy a Titán kapta Cannes-ban a filmfesztivál fődíját. A Le Monde nevű újság el volt ragadtatva az általuk „transzgender” kategóriába sorolt alkotástól, arra utalva, hogy a film hőse nemváltáson esett át.

A közel másfél évig (kisebb-nagyobb szünetekkel) tartó járványhelyzet alatt olyan tevékenységekre is tudtam időt fordítani, amelyeket (sajnos) a korábbi, rohanó életmódomba nem vagy csak nagyon ritkán tudtam beiktatni. Ezen hasznos szabadidős cselekedetek közé tartozott az olvasás is.

Hosszú évek óta nem volt alkalmam busszal utazni. Nem tudom, mindebben volt-e némi tudatosság is, vagy csupán a véletlen műveként alakult így, bár ha jobban belegondolok, valószínűleg mindenkiben, aki a kétezres évek elején volt egyetemista Újvidéken, van egyfajta tudat alatti távolságtartás a buszozás élményétől, persze, minden bizonnyal azokban is, akik a kilencvenes években élték át ugyanazokat az élményeket, mint amiket mi a kétezres években.