Fiatal emberek rövid megnyilvánulásait olvasom: mindegyikük leírja, hogy ő ateista. Úgy tűnik, hogy tudományos fölvilágosultságukkal kérkednek.
2026. január 21., szerda
Terasz
A csendes csodavárás jegyében teltek számára a húsvéti készülődés napjai minden évben, amikor még önfeledt gyermeki lelkesedéssel várhatta azt a különleges tavaszi napot, amelyen kimehetett a nagymamája varázslatos kiskertjébe, és a napsugarak hívó szava felé igyekvő, ám a lágy szellőben könnyed táncot járó fűszálak erdejében meg a pompás szirmaikat bontogató, messziről illatozó színes virágok tarka tengerében határtalan örömmel kutathatta fel a gondosan elhelyezett festett tojásokat, csokinyuszikat és egyéb ajándékokat.
A színház szeretete közös szinte mindannyiunkban, és talán éppen ezért lenne fontos, hogy a színház – a bennünk gyökerező és a minket körülvevő világból fakadó különbözőségek ellenére – ne elválasszon, hanem összekössön, és valódi közösséggé formáljon bennünket, nemcsak a nézőtéren ülve, hanem a mindennapokban is – fogalmazódott meg bennem éppen egy évvel ezelőtt, a színházi világnap alkalmából, amikor még abban bizakodtunk, hogy rövidesen minden visszatérhet majd a régi kerékvágásba, és újra járhatunk színházba, úgy, ahogyan régen, maszk, t...
„…kisfiam, ha valami közéletit kérdeznek tőled, akkor mondd azt, hogy az időjárás ma nagyon szép. Jót akart, mégsem szerettem, hogy gyávaságra oktat.
Böjtöltek-e a történelem során a világ kártékony vezetői? Nem is csak ők, hanem azok a kisebbek is, akik ártalmas tetteikkel vagy tanaikkal vészt hoztak kisebb-nagyobb közösségekre: romboltak és öltek életet, lelket, szellemet.
A Szerbiáról készült éves jelentést olvasom. Vajon hány paragrafus reflektál majd az iratban az országban legnagyobb számban jelen levő kisebbségre?