Mindig van más megoldás. Azt hiszem, ezt valamennyien megtanultuk az elmúlt évek során, hiszen megannyiszor kerültünk olyan helyzetekbe, amelyekben akarva-akaratlanul arra kényszerültünk, hogy kiskapukat keressünk a problémáink megoldása érdekében, még akkor is, ha egyébként nem különösebben kedveljük az ilyesmit, ha jobban szeretünk egyenes úton eljutni a megoldásig.
2025. november 6., csütörtök
Terasz
Ledobatja magunkról a harmincfokos hőség a gúnyát, itt a korai nyár, eközben úgy viszik az emberek a fatelepekről a fát és a szenet, mint a cukrot. A hasonlat helyénvaló, mert ha van tüzelő, akkor elkapkodják; máskor meg ugyanúgy nincs szén, miként cukor sem.
Ha valaki megkérdezi, hogy mennyi kell egy jó történethez, mondhatjuk neki, hogy Vajdaságban ezerkétszázötven négyzetméter. Amikor 2015-ben elkezdődött a Mini Délvidék története, akkor még senki sem lehetett biztos abban, hogy ezerkétszázötven négyzetméter is elég ahhoz, hogy egy jó történet alakuljon ki az ötletből.
A régi, elhasznált, megöregedett, elázott, porosodó könyveknek különleges illatuk van. Szinte szaguk van, akár egy becsületes érett sajtnak.
Hova tovább? Ez volt az a kérdés, amire – akármennyire is negédesen tették fel – talán a leginkább összeszorult a gyomrunk, amikor még pályaválasztás előtt álló kamaszokként azt hittük, mindent tudunk az életről meg a világról, miközben lépésről lépésre haladva kellett rádöbbennünk, hogy ez a minden valójában sokkal közelebb áll a semmihez, mint a mindenhez.
– Az az uralkodó, akinek folyamatosan bizonygatni kell, hogy ő a király, az valójában nem igazi király – mondja Tywin Lanister unokájának, a kegyetlen Joffrey Baratheon királynak a Trónok harca című fantasy regényben. S hogy miért hoztam ide ezt az idézetet?