„...elmúlik a nyár, / Közeleg az ősz, elmúlnak a szép napok/ hamar, jönnek a bús, álmodozó, hűvös éjszakák. / Rohan az idő, elmúlik az ősz, / Évek múlnak el, megállítanám, de nem lehet, / Mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább...” – énekelte Koncz Zsuzsa 1969-ben. Sokan panaszkodnak, hogy már szinte semmire sincs idejük, annyira gyorsan múlik az idő. Úgy tűnik, nemrégiben ünnepeltük a 2011-es év eljövetelét. Most pedig perceken belül elbúcsúztatjuk. Mintha gyorsabban forogna velünk a Föld...
Pedig nem, épp az ellenkezője történik: a Föld egyre lassabban forog, ezer nap alatt átlagosan egy másodpercet veszít forgási sebességéből. Ezt atomórákkal pontosan meg lehet mérni. Azért, hogy a csillagászati nap és az órák által mért nap ne térjen el egyre inkább egymástól, minden második vagy harmadik évben beiktatnak Újévre virradóan egy úgynevezett szökőmásodpercet. A tudósoknak sikerült megállapítaniuk, hogy miért lassul évről évre a forgás: a Hold gravitációs ereje fékezi le. Mintegy 15 milliárd év múlva ezért a Föld forgása le fog állni.
De hiába a tudományos magyarázat, mi vajmi keveset érzékelünk ebből a lassulásból. Átlépve a felnőttkor küszöbét úgy érezzük, hogy egyre gyorsabban váltják egymást a napok, hetek, hónapok, évek. Pedig, ha visszaemlékezünk általános iskolás korunkra, egy örökkévalóságnak tűnt minden egyes hét-hónap-év, a nyári és a téli szünidő között ólomlábakkal múlott az idő... Most viszont, mintha tegnap lett volna nyár, aztán egy szemrebbenés alatt megérkezett a karácsony és vele együtt a szilveszter! Hihetetlen!
Ismét sül a malac, dagad a lencse, durrognak a petárdák, gyöngyözik a pezsgő a karcsú poharakban, lesz dínomdánom és macskajaj, és éjfél után már 2012-őt írunk. Legalábbis mi meg vagyunk győződve róla, hogy a 2012-es év következik most. Vannak viszont, akik már átlépték az 58. század küszöbét, sőt, olyanok is, akik szerint most az 1400-as éveket tapossuk. És nincsenek is olyan kevesen!
Hogy mi lehet ennek az oka? Az, hogy nem használja mindenki ugyanazt a naptárat, amit mi. Igaz ugyan, hogy a mi naptárunk, a Gergely-naptár a legelterjedtebb, de vele párhuzamosan más naptárak is érvényben vannak.
A mohamedán vallású embereknek például külön naptáruk van. Ez a naptár nem Krisztus születésétől kezdve számítja az éveket, mint a miénk, hanem egy későbbi időponttól: attól a naptól kezdve, mikor a mohamedánok legnagyobb prófétája, Mohamed, elmenekült Mekka városából Medinába. Ez a nap a mi időszámításunk szerint 622. július 16-ára esett. Ez a nap (az ún. hindzsra) lett az iszlám naptár szerinti időszámítás kezdete. Ám, sajnos nem valami egyszerű kiszámolni, hogy hanyadik évet írják jelenleg: nem elég, ha 622-t kivonunk a 2012-ből. Az ő éveik ugyanis rövidebbek, mint a mieink, mert nem a Nap, hanem a Hold járása szerint számítják őket. Csak 354 (vagy 355) napból állnak, míg minálunk ugyebár 365 nap után kezdődik el egy új év. 2012-ből ki kell vonni 622-t, aztán az így kapott számot el kell osztani 32-vel. Aztán ezt a két számot össze kell adni.
A zsidó naptár is teljesen máshol jár, mint a mienk. Náluk idén 5772-őt írnak. Nem csoda, hiszen ők a Teremtés napjától kezdve számítják az időt! Hogy honnan tudják, hogy az mikor volt, bonyolult kérdés. Szó ami szó, nálunk előrébb járnak. Minthogy ez a naptár is az ókori Keleten született, szintén holdhónapokban számol, azaz a Hold járását veszi alapul egy hónapnyi idő meghatározásához. Az évet azonban a Naphoz igazítja, ennyiben hasonlít az általunk használt Gergely-naptárhoz. De az újév első hónapja hamarabb van, mint minálunk, és a hónapok nevei is természetesen mások.
A Gergely-naptár magyarázatához egészen az egyiptomiakig kell visszamennünk. Ők ugyanis, sok más akkori néptől eltérően, nem a Holdhoz igazították a naptárukat, hanem a napévet használták. A napévet pedig tizenkettő, egyenként 30 napos hónapra osztották fel, az utolsó hónap után az év végén 5 pótnapot csatoltak hozzá, négyévenként pedig 6 pótnapot (ezek lettek a szökőévek!) Ez azért van, mert a régi római naptár az egyiptomi naptár éveit vette alapul, a mi naptárunk pedig a római naptárból alakult ki. (Azzal az eltéréssel, hogy mi már nem Róma városának alapításától, Kr.e. 753-tól számoljuk az éveket.)
A pótnapokra azért van szükség, mert a Föld nem pontosan 365 nap alatt ér körbe a Nap körül, hanem kissé tovább tart, és ezekből a kicsi eltérésekből idővel egy napnyi is összegyűlik. A szökőnapok beiktatásából azonban nagy kavalkád lett, olyannyira, hogy Julius Caesar idejére már 90 napos eltérés volt a naptári idő és a valóságos között! Ezt Caesar úgy oldotta meg, hogy a következő év hosszát 445 naposnak vette, elrendelte, hogy minden negyedik év szökőév legyen, továbbá megváltoztatta a hónapok hosszát is: minden páratlan hónap 31 napos, minden páros hónap 30 napos lett, azzal, hogy a február szökőévben 29 napos, egyébként csak 28 napos. A hetedik hónapot saját magáról nevezte el: Júliusnak. Ez volt a Julián-naptár. De még ezután is akadtak gondok, és több módosításra került sor. Ami minket leginkább érint, az éppen XIII. Gergely pápa nevéhez kapcsolódik. A 16. században ugyanis észrevették, hogy a csudába, már megint el vagyunk csúszva 11 nappal! Ekkor XIII. Gergely pápa elrendelte, hogy 1582. október 4-e után október 15-ét írjanak. Az évszázadok évei közül pedig csak a 400-zal oszthatók legyenek szökőévek. Ezt az úgynevezett Gergely-naptárt használjuk ma is. Ennek hibája olyan csekély, hogy 3323 évenként fog egy teljes napot tévedni. Az pedig még messze van!
Vagy mégsem?
