Még ha elhanyagolt állapotban volt is, az elmúlt időszakban közel 30 000-en látogatták évente a Vaskapu-szorosban, a Duna jobb partján található, mintegy kilencezer éves Lepenski Vir (Lepeni Örvény) lelőhelyet. Idén nyáron ennek a helyzetnek véget vetve átadták a korunk elvárásainak is eleget tevő múzeumot, ami valójában azt jelenti, hogy látványos, messziről is szembetűnő vasszerkezetet emeltek a lelőhely fölé, a lelőhely viszont nem eredeti, ugyanis azt a Duna vize elárasztotta. A „másolatot” tehát harminc méterrel magasabbra kellett vinni a đerdapi vízi erőmű kiépítésekor.
– Négy évtized után újra áttekinthetjük a fenséges környezetbe ágyazott, Duna melletti neolitikus települést – mondta az átadás pillanataiban kitörő örömmel Marija Jovin, aki Siniša Temerinskivel közösen tervezte meg a múzeumi központot. Örömében sokan osztoztak, hisz négy évtized után valóban először nyílt alkalom mindazt látni, amit a hatvanas évek derekán a régészek, művelődéstörténészek láthattak, hogy az egykori, néhány ezer éves kilátásról ne is szóljunk. Mert mindazt röpke pár óra alatt elmosta a Duna. A múzeumi központ kialakítása már akkor, négy évtizede felmerült, ám a feltételek – közöttük a 350 millió dináros beruházás –, csak 2011-ben értek be. Az igazsághoz tartozik, hogy a projektum lényeges része már biztonságos helyen van, az etnolakosztályok, a folyami kikötő, a parkolóhely, és más kísérőtartalmak ezután épülnek ki. Ki tudja mikor, ám az a fontos, hogy Dragoslav Srejović belgrádi egyetemi tanárnak, az ásatások vezetőjének világviszonylatban is ámulatba ejtő leletei végre nem a fővárosi Nemzeti Múzeum alagsorában porosodnak.
A lelet igazán jelentős, állítják a szakemberek. A vízi erőmű kiépítésekor fedezték fel, egy nagyobb és tíz kisebb település maradványaiból áll. Az emberi települések első nyomai az i. e. 7. évezred körüli időből származnak; számos szobor és sajátos építmény tanúskodik a lakók élénk társadalmi életéről és vallásos hiedelmeiről.
Az ásatások 1965-ben kezdődtek meg általános leletmentési céllal. 1966-ban már Szerbia kulturális emlékévé nyilvánították a helyet, de teljes jelentőségét csak 1967-ben ismerték fel, amikor megtalálták a mezolitikus, halszerű szobrokat. Az ásatásokat 1971-ben fejezték be, addig összesen 136 épület maradványait tárták fel. Ekkor a leleteket 30 méterrel magasabbra helyezték a víztároló emelkedő vízszintje elől.
A Lepenski Vir kultúra hordozói az európai vadász-gyűjtögető népességhez tartoztak. A környező barlangokban i. e. 20 000 körüli emberi nyomokat is találtak, de az alacsonyabb területeken az első település i. e. 7000 körül jelent meg, a jégkorszak utáni jelentős felmelegedés idején. A múzeumban (400 dináros belépőjegy ellenében) végigkísérhetjük az ásatások történetét, de az egykori jellegzetes lepeni települést, életvitelt is, beleértve a legértékesebbnek tartott, halra hasonlító, de embert ábrázoló szobrokkal. Ezek a „halszobrok” az európai monumentális szakrális művészet legkorábbi leletei, melyek a folyóparton található homokkő tömbökből készültek. Csodálatosak ezek az embert ábrázoló szobrok, mert kiváló állapotban megmaradtak, de egyúttal halakra is hasonlítanak, szinte expresszionista jellegűek.
