Berlin legnevesebb utcája 125. születésnapját ünnepeli
Az ajándékboltok polcain álló sörös kupák, öblös kriglik felírásai, pólók, napellenzős sapkák és fekete-piros-sárga színű sálak díszítései, panorámaképek, múlt század eleji fotók és festmények tanúskodnak arról, hogy Berlin legnevezetesebb utcája születésnapját ünnepli: a Kurfürstendamm 125 éves.
Vendégek egy Ku’damm-i vendéglő teraszán 1945-ben
„A Kurfürstendamm nem csupán egy utca, a Ku’ damm (ahogy a helyiek becézik) egy életérzés: ablaknyílás Nyugatra.”, olvasható az utca történelmével foglalkozó azon könyvben, melyet az évforduló kapcsán 9,90 euróért vesztegetnek a könyvkereskedésekben és újságos standoknál. A berliniek szívesen hasonlítják három és fél kilométer hosszan nyújtózó, bevásárló helyekben és a szórakozást szolgáló üzletekben, kávézókban, mozikban és színházakban dúskáló főutcájukat a párizsi Champs Elysées-hez, a New York-i Ötödik sugárúthoz vagy a bécsi Mariahilferstrasséhoz. De a Ku’damm piros buszainak békés nyikorgása, a sörkertek viaszvászon terítője alól fellibbenő – vagy a „lábonállós” lacikonyháinak sült kolbászaiból kibuggyanó történelme, platánfáinak árnyéka és épületeinek tarkasága egyedi hangulatot kölcsönöz a berlini „boulevard-nak”.
Az összefogást szimbolizáló Berlin-emlékmű
porosz és német császári miniszterelnökről is megemlékeznek. Ő volt, aki 1873-ban papírra álmodta az ötletét egy pompás utca felépítéséről, majd levél formájában megküldte a városi tanácsnak. „Gut!” – bólogattak a tanácstagok, és megkezdődhetett az építkezés. A név adott volt, az 1760-as évek térképein is már Churfürsten Dammként szerepel a város ezen része, mely évszázadokon át összekötötte Berlin várát a grunewaldi vadászkastéllyal.
A régi és az új találkozik: az Emléktemplom
A Ku’dammot 1886. május 5-én adták át a gyalogosoknak és az omnibusz-forgalomnak. Az első világháborút megelőző és követő években a művészek sajátították ki az utcát. Ebben a korban működött a Café des Westens, melynek Richard Strauss, Frank Wedekind és a horvát származású osztrák író Roda Roda mindennapi vendége volt. Ugyanakkor nem csak a boldog 20-as évek, de a nacionalista korszak is nyomot hagyott a főutcán. E helyt zajlott 1931. szeptemberében a Kurfürstendamm-Krawall (Ku’damm-csődület), mely során SA katonák a főutcán végigmasírozva betördösték a zsidó kereskedők kirakatait. Berlin '44-es bombázását jóformán csak a Vilmos császár-emléktemplom élte túl, ám az evangélista templom sem sértetlenül. Az újjáépítés során csonkán hagyták meg, hogy emlékeztessen a háborúra, mellette azonban egy újabb stílusú templom létesült. A stílusok és formák tarkaságát az '50-es '60-as évek hozták el a Ku’damm számára. A Német Demokratikus Köztársaság lakosainak a Nyugat-Berlinben lévő Kurfürstendamm magát a jólétet testesítette meg. Az 1968-as diáklázadásoknak ugyancsak ez az utca adott helyet, mint ahogy 11 évvel később az első meleg felvonulásnak is.
Egy bevásárlóközpont a Ku’damm közelében
Ma már nincs olyan dolog, mondják, amit a Kurfürstendammon ne lehetne megkapni. Talán 12 ember kezének ujjaival sem lehetne megszámolni, hogy hány ékszerkereskedő, bizsuárus, emléktárgy-kínálgató található a platánfák hűvöse alatt. Emellett Max Marától a Pradáig, Burberrytől Louis Vuittonig, Chaneltől Gucciig minden és mindenki megtalálható. Ha éppen valaki a legújabb Jaguar modell vörös bőrülésében véli megtalálni az Édenkertet, már csak a választás terhe marad: a Ku’damm jobb vagy bal oldalán szeretne a tűzvörös Paradicsomba jutni...
Noha hivatalosan az utca május 5-én ünnepelte 125. születésnapját, a jelentősebb események csak ezután következnek. Szabadtéri pódiumokon egész nyáron felolvasóestekre és koncertekre térhet be a városba látogató, a cukrászdák és kávézók pedig neves írókkal, politikusokkal való beszélgetések színhelyéül szolgálnak. Szeptember 3-án és 4-én pedig lezárják a Ku’damm autós forgalmát, ugyanis 42 órára a táncművészeté, az éneklésé, a divaté, a bevásárlásé és az evés-ivásé lesz főszerep. Legszebb arcát azonban október 12–23. között fogja mutatni a Ku’damm, amikor is a fényfestés jóvoltából épületei a szivárvány színeiben fognak pompázni.
Szellemcím és a cím szelleme
A Kurfürstendamm történetében legalább akkora szerep jut a magyaroknak, mint a németek egyik legnagyobb miniszterelnökének, a címzetes Friedrich Ebertnek. Történt ugyanis, hogy a Berliniek 1925-ben Ebert emlékének egy utcával szerettek volna adózni. Ebert hosszú ideig a Budapester Straßen élt, így érthető volt a választás, ez az utca viselje a nevét. Hogy azonban ne legyen sértődés a dologból, a Ku’dammnak a Vilmos császár-emléktemplom közelébe eső északi elágazását átkeresztelték Budapest utcának. Ma is ezt a nevet viseli. A Ku’damm viszont a szellemcímei miatt is figyelemre méltó. Ki tudja mi okból, de egyes épületek hiányoznak. A 9-es és 13-as számú házak között nem áll semmi, a 11-es elveszett. Ugyanez történt a 77-es és 90-es címekkel: a 76-os után egy kicsiny park következik, utána pedig a 90-es számot viselő épület. Hivatali tévedés? Azt pedig, hogy 221-es és 223-as ház sincs, még az utca lakosai is furcsállják. „Leánykoromban még megvoltak”, válaszolja sejtelmesen a csodálkozó turistáknak egy Ku’damm-i éltes nénike.
