Raffaello olasz reneszánsz festő remekműve, a Szent György és a sárkány a világ egyik legértékesebb festménye. Joanna Pitman angol írónő könyvében nyomon követhetjük e híres festmény kalandos útját az olaszországi Urbinótól a Washingtoni Nemzeti Galériáig, ahol ma megcsodálható.
Urbino a reneszánsz világ egyik gazdag városa volt, közel az adriai tengerparthoz, magas hegyeken épült, még mindig középkori várfalak őrzik. A XV. században uralkodója, Federigo Montefeltro herceg fényes udvart tartott, palotája festményekkel, műkincsekkel, értékes könyvekkel volt tele. Számtalan portré örökítette meg jellegzetes görbe orrával. 1474-ben IV. Edvárd angol király Térdszalagrenddel tüntette ki. Halála után fiára, Guidobaldóra szállt a hatalom és vagyon. Felesége – Elisabetta Gonzaga – révén a pápa sógora volt. Az angolok jó viszonyra törekedtek a pápával, így VII. Henrik Guidobaldót is Térdszalagrenddel tüntette ki nagy ünnepség közepette, 1504-ben Rómában.
Raffaello Santi: Önarckép
A Térdszalagrend az egyik legnagyobb tekintélyű lovagrend Angliában, 1348-ban hívta életre III. Edvárd király. A legenda szerint egy bálon a királlyal táncoló Salisbury grófnő harisnyakötője leesett: a kínos helyzetben a király a szalagot felkapta és kijelentette: „Szégyen arra, aki rosszra gondol!” Ebből lett a Térdszalag – egy hímzett, drágakövekkel kirakott szalag, melyet a rend tagjai a bal térdük alatt viseltek, nyakláncukon egy medálionban Szent György képét hordták. Ugyanis a rend védőszentje a Sárkányölő Szent György lett. A windsori kastély Szt. György kápolnája ma is a rend tulajdona, itt zajlottak az avatási szertartások, a kastélyban rendezték a Szent György-napi ünnepségeket minden április 23-án.
Így nem véletlen, hogy Guidobaldo Montefeltro kitüntetését egy festménnyel szerette volna meghálálni az angol királynak, témája a Sárkányölő Szt. György kellett hogy legyen. A választás az urbinói születésű, akkor 23 éves Raffaello Santira esett. 1506-ban kapta meg a rendelést, pár hónap múlva elkészült a mű, mely Raffaellót világhírűvé tette, remekműve pedig a reneszánsz festészet gyöngyszeme lett.
A Szent György és a sárkány egy A4-es méretű olajfestmény, egy fehér paripán látható Szt. György, amint lándzsájával ledöfi a sárkányt – jól látható bal térdén a szalag, mögötte térdel a megmentett leányzó imára zárt kézzel, körötte szép táj látható.
Szent György és a sárkány
A festményt Angliába szállították. VII. Henriknek nagyon tetszett a kép, amely halála után VIII. Henrik tulajdona lett, aki maga is a Térdszalagrend tagja volt, és nagy becsben tartotta a művet.
Nem tudni, milyen sorsa volt a képnek az elkövetkező 120 évben, de 1627-ben a dokumentumok szerint a gazdag Pembrooke grófi családnál bukkant fel. I. Károly király értett a festményekhez, maga is nagy gyűjtő volt. Mikor egy látogatás alkalmával meglátta a grófnál Raffaello festményét, beleszeretett. Pembrooke gróf átengedte a királynak a művet, helyette Holbein-rajzokat kapott. Károlynak ez lett kedvenc festménye, Raffaello pedig a kedvenc festője. I. Károly hatalmas vagyont költött festményekre, szobrokra, ékszerekre, míg a nép éhezett. Kiütött a polgárháború, a királyt fejvesztésre ítélték – Whitehall palotájából lépett ki a magasra emelt vesztőhelyre. Halála után a parlament áruba bocsátotta az értékes műkincseket, a királyi adósságok visszafizetésére. Európa uralkodói követeket menesztettek Londonba, hogy hozzájussanak a mesés gyűjtemény valamelyik részéhez. 1651-ben a kis Raffaello-festmény Párizsba került, Pierre Crozat híres műgyűjtő vette meg. Ő szegény családból verekedte fel magát, s lett Franciaország harmadik leggazdagabb embere. Nagyon tetszett neki a festmény, megértette mekkora értéket képvisel. Crozat-nak 500 híres festményből álló gyűjteménye volt. Halála után rokonaira szállt ez a kincs. 1770-ben bombaként robbant a hír, hogy a leszármazottak áruba bocsátották a gyűjteményt!
A Washingtoni Nemzeti Galéria
Denis Diderot filozófus, író, enciklopédista művészi körökben forgolódott és kapcsolatban állt Nagy Katalin orosz cárnővel. A cárnő szenvedélyesen gyűjtötte a festményeket, könyveket, drágaköveket. Az Ermitázs falait még alig ékesítették képek. Diderot megszerezte a cárnőnek a Crozat-gyűjtemény egy részét, köztük a Raffaello-képet is. Viszontagságos utazás után a gyűjtemény megérkezett Szentpétervárra.
A Szent György és a sárkány a cárnő kedvence lett. Szent György Moszkva védőszentje is volt. 1767-ben az orosz hadseregbe is bevezették a Szent György-rendet és érdemrendet, mely az egyik legnagyobb kitüntetés lett.
1837-ben tűz ütött ki az Ermitázs múzeumban, az ott dolgozók az utolsó pillanatban mentették meg a képeket, közöttük a Raffaello-képet, a hóra dobták ki őket. Szerencsére semmi kárt nem szenvedtek.
Az 1917-es orosz forradalom meghozta a legnagyobb veszélyt a festményekre. Ekkor a legértékesebb műveket ládákba zárták és titokban elszállították Moszkvába. 1920-ban Lev Trockij felesége szerette volna megszerezni a gyűjteményt. Csak Makszim Gorkij közbenjárása Leninnél mentette meg a gyűjteményt széthurcolását.
A Raffaello-kép három évet töltött ládába csomagolva, majd ismét az Ermitázs olasz részlegének falára került és ékesítette 10 évig. 1930-ban a múzeum egyik vezetője parancsot kapott Sztálintól, hogy titokban csomagoljon be húsz-egynéhány festményt, köztük a kis Raffaellót is. Az értékes gyűjteményt megvette egy amerikai bankár, Andrew Mellon, akkori miniszter, hétmillió dollárért.
Az első világháború és a forradalom annyira tönkretették Oroszországot, hogy a nép rettenetesen éhezett, nem volt se ipar, se földművelés. Így Sztálin utasítására tonnaszámra szállították a műkincseket nyugatra, az ebből befolyó pénzből traktorgyárakat építettek, amelyekben tankokat gyártottak.
Andrew Mellon rengetek műértéket vásárolt, gyűjteménye miatt adócsalással is vádolták, de ennek ellenére irányította és pénzelte álmainak megvalósítását, a Washingtoni Nemzeti Galéria létrehozását. Gyűjteményét, melyet 50 millió dollárra becsültek, odaajándékozta a képtárnak és az amerikai népnek. Nem érhette meg az 1941-es évet, amikor Roosevelt elnök megnyitotta a galériát.
Mellon fényképe ott van az alapítók között. A híres Raffaello-kép, Szent György és a sárkány, az első emeleti 29-es teremben látható másik négy Raffaello-festmény társaságában. Az őrök szerint a látogatókat legjobban épp ez a kis festmény vonzza – mintha valamilyen varázslat volna rajta!
Aki olyan szerencsés és Washingtonban jár, győződjön meg róla személyesen is!
