A vajdasági közönség elsősorban a televízióból ismerheti: játszott az Életképek és a Jóban rosszban sorozatokban, a legendás Üvegtigrisben és a Hídemberben, és az utóbbi évek egyik legsikeresebb tévés műsorában, a Beugróban. Gyakran hallhatjuk hangját szinkronszerepekben is. Színházi munkássága még sokszínűbb: Shakespeare-daraboktól Pirandellóig a drámairodalom színe-javában fellépett már.
Debreczeny Csabával, az Örkény Színház tagjával színházról, évadkezdésről, tervekről, új lehetőségekről beszélgettünk.
A Beugró egyik adásában fiatal maffiózót alakítottál, és volt egy sorod, ami a vajdasági fiatalok között igazi szállóigévé vált: ,,Kapjál már agyadhoz, brate!” Ebből is látszik, mennyire sikeres volt ez a műsor, mennyire beépült a köztudatba, mennyire szerették.
– Nagyon örülök, hogy a Beugróról csak pozitív visszajelzéseket kapunk. Ezért is döntöttünk úgy, hogy folytatjuk. Még folynak a tárgyalások, de az biztos, hogy izgalmas lesz. Az új részeket a nézők az interneten nézhetik majd meg, akkor és ott, amikor akarják, a tervek szerint párszáz forintért. Ez a konstrukció nekünk is kedvez, szabadabban tudunk működni, mint egy televíziós csatornánál. És van még egy újdonság! Érdekes ötlettel kerestek meg: Dumaszínház versus Beugró, azaz két beugrós színész és két dumaszínházas méri össze a tehetségét. Nekik ugye újdonság az improvizálás, nekünk meg a stand up. Játékos összecsapás közönség előtt. Nagyon sok lehetőség rejlik az ötletben, izgalmas lesz. A terv egyelőre még formálódik, a legjobb az lenne, ha a közönség nem csak élőben, hanem televízióban is láthatná a műsort.
A tévés elfoglaltságaid mellett elsősorban színházi ember vagy. Hogy alakul az új évad, milyen szerepekben láthatunk az Örkény Színházban?
– Ebben az évadban az új előadások közül Sławomir Mrożek Tangójában játszom, és talán Gothár Péter rendezésében Heinrich Mann A Kék Angyalában. A régebben műsoron lévő darabok közül továbbra is szerepelek többek között A viharban, a János királyban, a Finitóban, a Tarelkin életében. Minden darabot kiváló rendező rendezett. Szerencsésnek mondhatom magam, mert valahogy mindig az ország legjobb rendezőivel dolgozhattam. Ez azóta így van, amióta felvettek a Színművészetire. A főiskolán Zsámbéki Gábor volt a mesterem, és olyan legendák tanítottak, mint Csiszár Imre, Ascher Tamás, Törőcsik Mari, Iglódi István...
A tokiói vendégszereplés már ráhangolódás volt az évadra? Milyen élményekkel tértél haza?
– Őszintén szólva kicsit tartottam tőle. Három éve voltunk Szöulban, ami egy nagyon nagy város, nagyon idegen hely, nagyon Távol-Kelet, hát az rossz élmény volt. Aztán kiderült, hogy Tokió egészen más. Az nem is Távol-Kelet, hanem inkább Távol-Nyugat. Kiegyensúlyozottság, harmónia uralkodik, és tobzódnak a kultúrában. A Jógyerekek képeskönyve című előadást a Tokiói Metropolitan Színházban tízszer adtuk elő. Sajnos a szerző, Parti Nagy Lajos ,,partinagyizmusait” képtelenség más nyelvre átültetni, így a közönség inkább az előadás vizualitását érthette, élvezhette. Mindenesetre érzékletes képet kapott arról, milyen volt a gyereknevelés a 19-20. századi konzervatív Európában. Az előadás nagyon jó fogadtatást kapott.
A prózai szerepek mellett több zenés műfajban is bizonyítottál már.
– Nagyon szeretem a zenét. Nagyképűen azt szoktam mondani, hogy a zenés színházi műfajok közül mind megvolt már nekem: szerepeltem musicalben, nagyoperettben – Sybill, Csárdáskirálynő –, balettben – Ladányi Andreával csináltunk egyszer egy táncestet. Két éve játszottam Mozart Varázsfuvolájában, így az opera is megvolt. Sőt, még amerikai táncos revüben is felléptem, ez volt a Contact. Nagyon szeretek énekelni. A Machow swinget Keresztes Tomival, Szabó Győzővel, Nagy Ervinnel adtuk elő. Elhívtuk Kapitány Iván rendezőt, nézze meg. Ivánnak annyira megtetszett, azt mondta, csináljunk ebből egy filmet. Így született meg a Szájhősök ötlete. Sajnos az első két rész után elkaszálták. Nagyon nagy kár érte. Olyan remek kollégák játszottak benne, mint Gáti Oszkár, Kovács Patrícia, Reviczky Gábor, Szávai Ági. A forgatókönyv megvan, a kitűnő gárda megvan. Ha folytatódna – immáron rendezett és átgondolt sugárzási terv szerint, ugyanazon a csatornán, rendszeres időpontokban, kellő promócióval – hatalmas siker lehetne, ebben biztos vagyok.
Többször is hallhattuk tőled, hogy riasztónak tartod a nevenincs celebek, valóságshow-üdvöskék dominanciáját a médiában.
– Nem szívesen minősítem ezt a műfajt, de az biztos, hogy a kereskedelmi csatornákon futó hasonló műsorok némelyikét akár jól is lehetne csinálni. Néha maga az alapötlet nagyon jó, csak a tálalás, a résztvevők színvonala teszi rettenetessé. Mennyire más az, amikor a főzős műsorban nem az aktuális celebsenki gágog, hanem például Bodrogi Gyula sztorizik! Nem vagyok sznob: ha lenne egy színvonalas, válogatott gárdát felvonultató ilyen műsor, akár én is szívesen részt vennék benne.
