A nád végtelen egyhangúságával csak a vitorlások „egyhangúsága” veheti fel a versenyt a Fertő-tavon
A Fertő-tó Magyarország harmadik legnagyobb kiterjedésű állóvize a Balaton és a Tisza-tó után, pedig felületéből csak hetvenöt négyzetkilométer (a 322-ből) jutott az országnak a trianoni határok meghúzása után. Az osztrák-magyar határ északnyugati vonalát is magában rejtő tó ma sűrű nádasaival és nyolcvan sós mocsárfoltjával valóságos madárparadicsom, de semmivel sem kevésbé fontos találkahelye a vitorlázás szerelmeseinek, nyaranta pedig az autentikus vízi környezetben játszódó színházi látvány kedvéért ideérkezőknek.
Évmilliók távlatából is őrzi a Pannon-beltenger élővilágának lenyomatát a fertőrákosi Kőfejtő
Magyarán, a Soprontól alig tizenöt-húsz kilométernyire elterülő Fertő-tó egészen ígéretes tájék. Európa legnagyobb szikes tavaként tartják számon, Magyarország nádkészletének legalább egyharmadát adja. Jelentős, hisz korát mintegy 20 ezer évre becsülik, és ne feledjük, egyúttal névadója a világörökség részét képező Fertő-tájnak.
Számomra mégis csalódást okozott, legalábbis a tó. Nagy kiterjedése ellenére az átlagosan 1 méter mély víz színe alig különbözik a Jegricskáétól, igen zavaros – fürdésre semmiképp sem csábít –, noha jelentős a sótartalma. Ennek ellenére nemcsak strandok, üdülőtelepek övezik a partját, hanem csónakkikötők, sőt hajókikötők is, vize nagyon is forgalmas. Nyáron mindenképp. Magyar oldalon az egyetlen üdülőtelep és hajókikötő a fertőrákosi, ahonnan sétahajók hada indul és érkezik, tele turistákkal. Az egyórás, személyenként öt-hat eurós hajóút során a kirándulók átruccanhatnak a híres osztrák színházvárosba, Mörbisch/Fertőmeggyesbe, minden határátlépési formaság és időveszteség nélkül, és felfedezhetik a nádas végtelen egyhangúságának szépségét. Mert az itt valóban végtelen.
A jól gazdálkodó magyar nagyvállalatok üdülőházai sorakoznak a Fertő-tó partján
Jóval izgalmasabb maga Fertőrákos, a városi rangra emelt, aránylag kis lélekszámú, de nagy múltú település. A jószerével egy hosszú utcából álló településen csak úgy záporoznak a meglepetések, ezek közül is talán legnagyobb a valódi ritkaságnak számító római kori Kőfejtő, mely évmilliók távlatából is hűen őrzi a Pannon-beltenger állatainak és növényeinek lenyomatát, egyedülálló geológiai, őslénytani és kultúrtörténeti értékeket őriz. Egy nagyobb tárnájában csaknem 750 férőhelyes barlangszínházat alakítottak ki, ami a Soproni Ünnepi Hetek fontos helyszíne. A település központjában áll a püspöki kastély, ahol Magyarország első üvegfestő műhelye működött. Az épület előtt áll a pellengér, azaz a szégyenoszlop, mely a XVII. évszázadtól változatlanul az egykori piactéren áll. Egészen jó állapotban maradtak fenn a városkát körülölelő, az 1300-as években már bizonyíthatóan meglevő várfal maradványai.
Trabant a Vasfüggöny Múzeumban
Fertőrákoson bukkanhatunk rá arra a rendkívüli múzeumra is, mely az árulkodó Vasfüggöny Múzeum nevet viseli. Tulajdonosa, Csapó Imre egykori határőr gyűjtőkedvének köszönhetően igen sok mindent megőrzött a csaknem két és fél évtizede letűnt érából, és mindazt az udvarában kiállította. Ott áll a szögesdrót, az őrtorony, de egy DDR jelzésű halványzöld Trabant is, csakúgy mint számos más „apróság” a katonai viselettől kezdve a taposóaknáig. Nem véletlen, hogy épp itt van ez a múzeum. Tulajdonosát nyilván az is ihlette, hogy a településtől alig 5-6 kilométerre található a Páneurópai Piknik Emlékhely, vagyis az a hely, ahol az egykori „keletnémetek” 1989-ben áttörték a Vasfüggönyt. A határátkelő immár nyitott mindenki előtt, az emberek ugyanúgy szabadon jöhetnek-mehetnek, mint a madarak. Útlevél nem kell, még határőr sincs.
Fertőrákos
A Fertő-táj persze az eddig említetteknél jóval kiterjedtebb. Magyar oldalon idetartozik például Nagycenk, a Széchenyiek, és Fertőd, az Esterházyak egykori lakhelye. Az UNESCO 2001-ben tette meg a világörökség részévé a tájat. Felvételét Ausztria és Magyarország közösen kérelmezte. A táj népi építészetével, műemlékeivel, az egymást követő civilizációk régészeti emlékeivel, szőlő- és borkultúrájával valamint változatos növény- és állatvilágával érdemelte ki a „belépést”.
Ma már senki sem ellenőrzi a határátlépőket Fertőrákosnál, ott, ahol 1989-ben a kelet-németországiak megtörték a jeget
