Már a korai kőkorszakban, vagyis időszámítás előtt kb. 4500 évvel lakták, a római korban pedig erődített település volt, melyet előbb Cusumnak, később Acumincumnak neveztek. A XII-XIII. századtól magyar, a XVII-től osztrák igazgatás alatt áll, majd az egykori Jugoszlávia megalapításával a XX. században a délszláv állam kötelékébe csatolják... Péterváradon járunk, a Duna vajdasági és szerbiai szakaszának egyik legjobb állapotban levő erődítményében, mely az idő könyörtelen vasfoga ellenére könnyen rabul ejti az emberi szemet. A vár Újvidék ékessége, az utóbbi években az Exit-fesztiválnak köszönhetően a kontinens fiataljainak gyülekezőhelye, képzőművészek mekkája, népszerű kirándulóhely, mindennél fogva nagyobb figyelmet, sokkal több ráfordítást érdemelne, mint amennyit kap.
A legrégebbi emlékek között van a fatörzsből kivájt csónak
A település számos nevet váltott: a római kor után Bizánc idejében Petricon, a középkori magyar állam idején Bélakút, Belafons, a monarchia korában pedig Perwardein, Varadin, Pétervár, Pétervárad, Peterwaradein. (A vár területén 1986 óta folynak régészeti ásatások, kutatások.) A vár környékén kialakult települést Majur, Majorként emlegetik. Lakosai összetétele is többször cserélődött, míg 1910-ben 5727 lakosából 3266 horvát, 894 német, 730 szerb, 521 magyar volt, addig 1991-ben 11 285 lakosából már elenyésző a német ajkú lakosság, viszont 5643 szerb, 2236 horvát, 431 magyar polgárt jegyeztek, tíz évvel később, 2002-ben pedig 13 973 lakosa között szinte megduplázódott a szerb (9708), megfeleződött a horvát (1364), és tovább csökkent a magyar ajkú népesség (396).
A vár területének központi részében áll az Újvidéki Városi Múzeum egyik jelentős objektuma, ahol két állandó kiállítás várja az érdeklődőket, melyek keretében megismerkedhetünk az erődítmény történetével, illetve Újvidék polgárainak életével a XVIII-tól a XX. századig. Ez a két gazdag, érdekes és tanulságos kiállítás arra döbbent rá bennünket, hogy alig tudunk valamit legszűkebb környezetünk történetéből is.
Mit mutat ez a német nyelvű térkép?
Arról még csak hallottunk, hogy a Gibraltár a Dunán jelzővel is illetett építmény Mária Terézia uralkodása idején nyerte el mai formáját, de hogy egy régi vár helyén épült 40 méteres magaslaton Vauban várépítési módszereivel, hogy 112 hektáron terül el, és egyedülálló alagút-folyosórendszere 16 km hosszú... már nem. Végképp kevesen tudják, hogy 1946. november 4-én itt végezték ki Vitéz Szombathelyi Ferencet, azaz Knausz Ferenc vezérezredest, akinek a honvédkari vezetősége alatt zajlott le az újvidéki razzia. A magyarországi népbíróság 1946-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, ennek ellenére kiadták Jugoszláviának, ahol megkínozták, majd a péterváradi erőd falánál agyonlőtték.
Ruha tette az embert az elmúlt századokban is
És akkor korábbi évszázadokra még mindig nem tekintettünk vissza, pedig már a várad név is egy, a 11-12. században e vidéken állt vár maradványaira utal. Itt alapította meg kora egyik leggazdagabb, cisztercita monostorát IV. Béla király, ami róla a Bélakút nevet kapta. 1463-ban itt kötött szerződést Mátyás király és Velence, minek értelmében szövetségesek lettek a török birodalom ellen. A tatár, majd a török pusztítás nyomán 1849-ben az őrség itt tartott ki leghősiesebben a szabadságharc ügye mellett, csupán szeptember 7-én, hetekkel a világosi fegyverletétel után nyitották meg a kapukat az osztrákok előtt. 1849. június 12-én a magyar hadsereg a várból bombázta Újvidéket. Arról sem igen hallottunk, hogy Pétervárad és Újvidék szinte egy település volt sokáig, viszont a ma jóval kisebb Pétervárad fejlettebb volt, és korábban lett város: szerémségi oldalon a település csatornahálózatát 1725-ben fejezték be, míg Újvidéken csak 1880-ban; a postai küldeményeket a péterváradi postán keresztül szállították már a XVIII. században, Újvidéken az első posta csak 1853-ban kezdett működni. Mára bizony alaposan megváltozott a helyzet.
