Tegnap egy családias hangulatú étteremben vacsoráztam. Minden asztalnál veszekedtek.
***
Vacsorázik a család, beszélgetnek. Egyszer Jancsika is közbeszól:
– Mama, te azt mondtad az előbb, hogy Szabó bácsi milyen jó ember.
Hát akkor miért zártad be a szekrénybe, amikor a papa hazajött?
***
Nagy a szárazság az egész vidéken. Mari néni babot küld az unokájával a plébánosnak, hogy imádkozzon az esőért. A pap a következőt üzeni vissza:
– Mondd meg öreganyádnak, hogy küldjön egy kis bort is, mert ettől szél lesz, de eső nem.
***
– Kovács néni, maga nagyszerű kondícióban van. Akár 80 évig is élhet.
– De doktor úr, hiszen 80 éves vagyok!
– Na látja? Megmondtam.
***
A rabbi beszélget a hatéves Mórickával. Azt mondja neki:
– Szóval édesanyád minden este mond egy imát az ágyad mellett? Nagyon helyes. És mit szokott mondani?
– Azt, hogy „Hál' Istennek, hogy ágyban van...”
***
– Olyan számítógépet fejlesztettem ki, amelyik igazi emberi vonásokat mutat – dicsekszik a tudós a kollégájának.
– Úgy érti, hogy emberi módon tud alkotni, gondolkodni?
– Azt nem, de ha hibát követ el, azonnal másra keni.
***
A férjet padlósúrolás közben találja a barátja.
– Hát, megmondom őszintén, nekem ilyesmi eszembe sem jutna – mondja elismerően.
– Nekem sem – válaszolja a férj. – A feleségem találta ki!
***
A lerobbant szállodában a vendég az első éjszaka után panaszt tesz:
– Felháborító, itt a cserépkályha mögött egész éjjel egy egér cincogott.
– Hát mit képzel – fakad ki a tulajdonos –, a maga rongyos ötezreséért majd operaénekest szerződtetek?!
***
– Mennyiért festené ki a lakásomat, mester úr?
– Ötszáz euróért.
– És ha én is besegítek?
– Akkor ezerért.
***
A vendég rászól a pincérre:
– Nézze, barátom, hogy adhat nekem ilyen piszkos szalvétát?
– Bocsánat – szól a pincér –, csak rosszul van összehajtva.
***
– Mama, megspóroltam a bélyeg árát.
– Hogyan csináltad, Lacika? – érdeklődik az anyukája.
– Úgy, hogy a névtelen levelet, amit a szomszéd bácsiról írtál, közvetlenül a feleségének a kezébe adtam át.
***
Nyolcadikos kislányának meséli édesapja:
– Amikor én ilyen idős voltam, mint te, egy olyan teljesítményű számítógép, mint a mienk, akkora volt, mint egy egész háztömb!
A kislány ránéz elkerekedett szemekkel:
– Úristen! Akkor mekkora lehetett az egér?
***
Pistike dicsekszik az iskolában, hogy a papája nagy ember lett, bejutott a Parlamentbe, és a miniszteri székben is ülhetett.
– De hiszen a te apád sosem volt képviselő! Mikor jutott be? – kérdezi tőle az egyik tanár.
– Hát akkor, amikor tatarozták.
***
A hadnagy elkiáltja magát:
– Sorakozó! Mindenki emelje fel a bal lábát!
Az egyik katona véletlenül a jobb lábát emeli fel.
A hadnagy megszólal:
– Melyik az a hülye, amelyik mind a két lábát felemelte?
***
A gályaraboknak lekiabál a hajcsár:
– Fiúk, van egy jó hírem, meg egy rossz. Melyiket mondjam?
– A jót!
– A kapitány a duplájára emelte a napi rumadagot.
Hatalmas éljenzés tör ki.
– Viszont a rossz hír: a kapitány vízisíelni akar.
***
– Képzeld haver, múlt éjszaka mondtam a barátnőmnek, mennyire szeretem, de ő erre azt felelte, hogy: „Már megint részeg vagy!”
Amikor kérdeztem, miből gondolja, ezt mondta: „Mert én az apád vagyok, és ez nem a te szobád!”
***
A börtönben az igazgató megkérdi az egyik elítéltet:
– Maga miért került börtönbe?
– Mert nem készültem fel kellőképpen.
– Nem értem.
– Az úgy volt, hogy egy hónapig kerestem, melyik házba török be. Amikor megtaláltam, egy hónapig etettem a házőrző kutyát, hogy megbarátkozzon velem. Miután mindez sikerült és biztosnak éreztem magam, elhatároztam, hogy betörök...
– És?
– Az ajtóban véletlenül ráléptem a macska farkára.
