A névválasztás igen felelősségteljes feladat. Egy életre szól, s ráadásul nem is magunknak választjuk, hanem egy kis apróságnak.
Mint minden rendes nőt, már sok éve foglalkoztatott, mi lesz a gyerekem neve. Érdekes, csak lánynevek érdekeltek. Fiúnevekkel soha nem foglalkoztam.
Lili. Ez volt az egyetlen, általam elfogadhatónak tartott név. És volt egy tartalék: az Anna, ha esetleg a Lili nem felelne meg. Bár az Anna már foglalt volt, ráadásul a leendő keresztmami által. Mert, nálunk nőknél, évekkel előre tisztázva voltak az efféle apróságok. Hogy mit szólnak hozzá a reménybeliek, hát arra nem is gondoltunk. Aztán, szerencsénkre vagy inkább szerencséjükre, egész normális példányokat sikerült levadásznunk, semmi effélébe nem kötöttek bele.
Közben, összebarátkoztam egy Sárával. Tele volt élettel, nyughatatlan volt, okos, intelligens. Végiggondoltam, nem túl sok Sárát ismerek, viszont mind csinos, kedves, eleven és életteli. És nehezükre esik két percnél tovább nyugton maradni. Imádom az ilyen embereket. Így került a képzeletbeli lista első helyére az új név, a Sára.
S néhány évre rá, útban volt valaki. Bár akkor még nem tudtuk a nemét. Ezért, kis kitérőként, fiúnevekkel is foglalkoznunk kellett. Mert a lánynév, mint fentebb említettem, nem volt téma. (Lili nem lehet, mert a vezetéknévben is annyi az L betű, hogy szegény gyerek el fogja átkozni az őseit; az Anna pedig már foglalt. Maradt a Sára.) S a zembör is belátta, jobban jár, ha rábólint. Lettek fiúnevek is, viszonylag könnyen megegyeztünk.
Fölösleges volt, Sáránk született. Igazi Sára volt: keveset aludt, sokat evett, állandóan izgett-mozgott, és folyton figyelni kellett rá. Aztán, úgy kétéves kora körül, mindenkinek azt mondtuk, már mindenhol járt a házban, csak a kályha tetején és a csilláron nem. Egy szép napon módosítottunk a történeten: csak a kályha tetején nem járt még. Tavasszal és ősszel reggeltől estig a farka bojtját se látni, egész nap dolgozik, hogy estére rá se ismerjek. Olyan sárosan, fűfoltosan, homokosan kerül elő, hogy a fürdés végéig sohasem vagyok benne biztos, jó gyereket hoztam-e haza.
Eleven, mint a csík! Fut, mindent megmászik, mindent látni akar, korcsolyázik, biciklizik, úszik, rollerezik, kertészkedik, macskázik (erről máskor bővebben). De nem ül le. Folyton útközben van.
Igazi örökmozgó. Igazi Sára. Falunkban kevés Sára van, én csak hatot ismerek. Ebből három egy napon született. Igaz, nem egy évben. Mindhárom kislány eleven, tudja, mit akar, kitartó és soha nem nyugszik. Mindent látnia kell, még lehetőleg ma.
Amikor először megpillantottam az én kicsi lányomat, már akkor biztos voltam abban, hogy tökéletesen illik rá a Sára név. Az elmúlt évek pedig csak igazolták döntésünk helyességét.
