Claire Forlani nem tartozik a legfoglalkoztatottabb sztárok közé, de kellemes élmény emlékezni alakításaira: a neves golfozó odaadó feleségére, a szerencsés doktornőre, aki elcsábította Mac Taylort, és a Halálnak is megmutatta, hogy mi a szerelem.
A londoni Twickenhamben, 1972-ben született színésznő gyermekkora a tánc bűvöletében telt: hazájában, a neves Arts Educational Schoolban tanult, jó néhány sikeres előadásban vett részt. Miután Amerikába költöztek, a filmes karriert tűzte ki célul. Első jelentősebb szerepét a JFK – Az ifjúság évei című tévéfilmben játszotta, majd a kereskedelmileg viszonylag jövedelmező, ám nem túl veretes Rendőrakadémia-mozisorozat hetedik epizódja következett. Sok kollégájához hasonlóan a kilencvenes években a fénykorát élő tengerentúli független film irányította rá a komolyabb figyelmet. Ekkortájt tűnt fel a fillérekből – centekből – forgatott első nagyjátékfilmjével, a Shop-stoppal a korszak zsenijének számító Kevin Smith. Claire ennek a kultmozinak számító vígjátéknak a folytatásában, az 1995-ben bemutatott Shop-Show-ban kapott jelentős feladatot. Egy esztendővel később első igazi kasszasikerét is bemutatták: világszerte hatalmas bevételt hozott A szikla című akciófilm Sean Connery és Nicolas Cage főszereplésével, melyben a skót legenda lányát alakította. Apró szerep, arra viszont bőven elegendő volt, hogy ajtók nyíljanak meg előtte. És innen már nem kellett sokat várnia, hogy találkozzon Joe Blackkel.
Mielőtt leforgathatta volna eddigi legemlékezetesebbnek tartott moziját, játszott A graffiti királyában, amely a New York-i képzőművészet meghatározó alakjáról, Jean-Michel Basquiat-ról és befutásáról mesél, olyan közreműködőkkel, mint David Bowie, Dennis Hopper, Benicio Del Toro és a remek címszereplő, Jeffrey Wright. Claire azóta is erre a munkájára a legbüszkébb. Ám a nagyközönség kétségtelenül abban a háromórás drámában ismerte meg, amely időnként direkten, de hatásosan mesél életről és halálról. Férfifronton Brad Pitt és Anthony Hopkins pazar összjátékáról szólt a Ha eljön Joe Black, ám a teljes katarzishoz kétségtelenül kellett Claire Forlani éteri szépsége is, hiszen Pitt kaszásfigurája az ő vonzerejével ismeri meg a földi lét értékeit.
A film rendezője, Martin Brest ügyesen felismerte, hogy Claire törékenysége és kisugárzása tökéletesen megállja a helyét egy ilyen történetben.
Azonban a Joe Blacket követően sorra jöttek az olyan darabok, amelyek ugyan a maguk műfajában tisztességesen teljesítettek, mégsem jelentettek különösebb kihívást. A Mystery Men – Különleges hősökben többek között Ben Stiller csinált magából ütődött szuperhőst, a Pasik és csajokban a kétezres évek elejének két nagy tinisztárja, Freddie Prinze Jr. és Jason Biggs volt a partnere, a Bízd a hackerre! című thriller pedig egy másik fiatal, szintén akkortájt felkapott tehetség, Ryan Philippe „egyszemélyes” mozija volt, Claire mutatós asszisztálásával. Bár egy Jackie Chan-mozi, A medál is gyarapította filmográfiáját, mégis inkább az olyan kisebb költségvetésű alkotásokban érezte igazán jól magát, mint például a Bobby Jones: Egy legenda születése című golfmozi, az Elijah Wood főszereplésével készült, az angol balhés focidrukkerek világába kalauzoló Huligánok vagy a szintén szigetországi rendező, David Mackenzie rendhagyó krimije, a Hallam Foe.
Ami pedig a szakmai jelen időt illeti: sok másik színészhez hasonlóan Claire-t is megtalálta a televíziós sorozatok reneszánsza. 2006-tól visszatérő és fontos szereplője volt a Helyszínelők-szériacsalád New York-i leágazásának, ahol dr. Peyton Driscoll halottkémet alakította, aki szakmai profizmusa mellett kitűnt azzal is, hogy a csapatot vezető Mac Taylor detektívhez is gyengéd szálak fűzték. A New York-i helyszínelők után most egy másik sikeres akciósorozat, az NCIS: Los Angeles legújabb évadjában látható, és a Camelot című, szintén folytatásos filmben. Az előbbivel a magas nézettség miatt akár hosszabb ideig is számolhat, de az utóbbi, mely az Artúr király-mondakört dolgozza fel modern formában, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért a második évados megrendelés híján csupán tíz rész készült el belőle.
