Amikor a Travel Chanelen filmet láttam Szardíniáról, annyira megragadott az ottani táj a jellegzetes építményeivel, hogy mindent megtettem azért, hogy eljussak erre a csodálatos szigetre. Szardíniára jellemző a kicsit vad, részben kopár, de gyönyörű természet, a kristálytiszta tenger, az érdekes formájú kősziklák zárta parányi öblök, s a nyugalom, hiszen Szardíniát még alig fedezték fel a turisták.
1850 kilométer hosszú tengerpartja, homokos strandjai remek lehetőséget kínálnak könnyűbúvároknak, víz alatti halászoknak. Nyáron illatozik az egész sziget a levendulától, vadrózsától, a számtalan fűszernövénytől. Állatvilága gazdag és változatos, a nagy vadak mellett egyes öblökben fókák és flamingók is élnek.
A szigeten föníciai, karthágói és római leletek is vannak. A szárd nép szorosan kötődik az ősi szokásokhoz, nagyon családközpontú még mindig – a mai napig él a vérbosszú. A férfiak jellegzetes viselete a „szárd sapka”, melyet hajtogatva húsz-egynéhány módon lehet fejre tenni – attól függően, hogy szomorú vagy vidám alkalomkor viseljük.
Szardínia fővárosa Cagliari. A varázslatos kikötő legérdekesebb része a bástyafalakkal körülvett óváros. 1307-ben épült az Elefánt-torony, melyet börtönként használtak. Nagyon szép a román stílusú dóm, ékessége egy XIII. századból származó aranyozott fa Madonna-szobor. A tengerpart melletti Via Roma közkedvelt sétálóhely.
Porto Torres város ékessége a római híd, melyet Augustinus császár építtetett i. e. 31-ben és a Szent Gavinus román stílusú templom. Altemplomában három szent csontjait őrzik – Szt. Gavinus, Szt. Porto és Szt. Gianuario – mindhármukat Olaszországban lefejezték, holttestüket itt vetette partra a tenger.
Sassari a sziget második legnagyobb városa. Híres a parlament épülete, melyben csodálatos a festett mennyezet és a mór alakokat ábrázoló tartóoszlopok. A dóm a XIII. századból való, kitűnő példája a spanyol manierizmusnak.
Olbia kellemes város, nagy kikötővel, fontos hely volt a római időkben. Két templomát érdemes felkeresni: a XV. században épült Szt. Pál-templom messziről feltűnik a színes majolikával fedett kupolájával. A Szt. Simplicius-templom Szardínia legrégibb középkori temploma. Május 12-e és 15-e között rendezik meg a Festa manna elnevezésű népünnepélyt Szt. Simplicius tiszteletére. Ez alkalommal a szent életnagyságú szobrát végigviszik a városon.
Szardínia-szerte őrtornyokat látunk, melyek messziről kiemelkednek a tájból – részük antik eredetű, részük a genovai fennhatóság alatt védelmi célokat szolgált.
Érdekes a Neptun-barlang, amely be van vájva a tengeri sziklákba. Csónakon megközelíthető, de nagyobb élmény lesétálni a 625 meredek lépcsőfokon, miközben a tenger hullámai verdesik a korlátot.
Szardínia legelőkelőbb része az Smaragd-partnak nevezett rész, melyet Aga Kán tett a milliomosok üdülőhelyévé. Szebbnél szebb villák épültek itt – vörös kő az általános épületanyag – sok ház a Flinston család lakóházához hasonló. A központi részen alakult ki a bevásárlóközpont, méregdrága butikokkal és kávéházakkal.
Egy fárasztó nap után jólesik egy pohárkával a finom szardíniai borok valamelyikéből, melyek Olaszország legjobb borai közé tartoznak. Érdemes megkóstolni a mandulás és gesztenyés süteményeket is.
A fő sziget és főváros La Maddalena 1804-ben Nelson admirális támaszpontja volt. A plébániatemplomban látható Nelson admirális ajándéka – egy ezüst gyertyatartó az adományozó okirattal együtt. A városka főutcája kellemes sétálóhely, ahol egymást érik a kávézók, cukrászdák, szuvenírüzletek. La Maddalenát híd köti össze Caprera szigetével. Néhány eurocentért lokális minibuszon átjuthatunk a másik szigetre, ahol meglátogathatjuk a Garibaldi-múzeumot. Giuseppe Garibaldi (1807–1882) olasz szabadsághős volt, az egységes Olaszország megteremtéséért vívott harc vezetője. 1830-ban kapcsolódik be a nemzeti forradalomba, de menekülni kényszerül. Dél-Amerikában harcol az ottani népek felszabadításáért. Aztán 1848-ban Károly Albert szárd király seregében harcol a Habsburg-uralom ellen, majd Rómában főparancsnok. Az újabb vereség után ismét Amerikába emigrál, majd visszatérte után Caprera szigetén telepszik le. 1860-ban önkénteseivel – a híres marsalai ezreddel részt vesz Szicília és Nápoly felszabadításában, s bár köztársaságpárti, az egyesült olasz területet átadja II. Viktor Emánuel királynak. Caprera-szigeti házát, maga ültette gyümölcsösét érdemes meglátogatni. A házban autentikus bútorokat, képeket, térképeket, hajózási eszközöket, fegyvert láthatunk, több beteghordszéket, ugyanis Garibaldi köszvényben szenvedett, öregségére nehezen tudott járni, s ezermesterként különböző járóalkalmatosságokat barkácsolt magának. A betegszobában ágya a tenger felé volt fordítva, halála pillanatában megállították a faliórát. Nem messze a háztól van a kis temető. Itt nyugszik Garibaldi, egy óriás gránittömbből vésett emlékmű jelzi sírját, mellette harmadik felesége, Francisca és öt gyermekének sírja. A múzeumba kisebb csoportokban lehet belépni, semmilyen kézitáska nem vihető be. |
Szardínia északi részén található a Maddalena szigetcsoport, általában Palau kikötőből indulnak ide a hajók. A szigetcsoport hét szigetből áll, szépségük már a római korban feltűnt. Erre még kevés a turista, ökológiailag ideális, tiszta környezet, 1994 óta nemzeti parkká alakult, védelem alatt áll. A kristálytiszta kék tengervíz, drappos-rózsaszínű sziklák parányi öblöket képeznek, pompás és festői idillt kínálva a vízi sportok kedvelőinek és az igényesebb fürdővendégeknek.
