Minden évszakban szeretem a vadrózsát, de talán legjobban akkor, amikor az első dér után pirosra feszülnek az ágak végén a csipkebogyók. Kirándulások emlékét idézi, amikor gyűjtöttük a bogyókat, és őszi-téli teák színét, illatát. A csipkebogyó gyógyászati és gasztronómiai szempontból is kincs. Nemcsak egy vadon termő gyümölcs, hanem híd múlt és jelen között. Egy korty, egy íz a természetből... S mint látjuk, a zúzmarás bokor is csodálatos látvány.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
