• Lajos, emlékezzünk vissza a belgiumi Eb-re!
– A nagy NSZK Beckenbauerrel és Müllerrel az első elődöntőben 3:2-re legyőzte Belgiumot, s mindenki azt várta, hogy mi jutunk be a fináléba, hiszen nekünk is kiváló csapatunk volt Albert Flóriánnal fémjelezve. A szovjetek elleni mérkőzés azonban nem jól sült el, hiszen az ellenfél szerezte meg a vezetést, méghozzá úgy, hogy Konykov rálőtte, Juhász lábán viszont irányt váltott a labda, és öngól született. Rá néhány percre egyenlíthettünk volna, hiszen büntetőt kaptunk, de Zámbó lövését Rudakov valahogy kinyomta. Így nem kerültünk a döntőbe, s a bronzmeccset a belgákkal játszottuk. Az én gólom 11-es volt, amely úgy született, hogy Kozma elment a jobb oldalon, beívelte a labdát, engem meg ellöktek. A büntetőt értékesítettem, de végül 2:1-re kikaptunk.
• Nagy siker ez a mostani válogatottnak.
– A közelmúltban a Hír Tv-ben volt egy műsor, ahol Kovács István – Kokó, Urbán Flórián és én szerepeltünk. Én már akkor állítottam, hogy tovább fogunk jutni, hiszen a magyar foci lényegesen kreatívabb, mint a norvég. A jó eredményhez csak az kellett, hogy lélektanilag megfelelő módon készítsék fel a fiúkat, hogy elhiggyék, idegenben is nyerhetnek. Bernd Storck ebből a szempontból kiváló munkát végzett, és zseniális húzásai voltak mindkét meccsen. Oslóban be merte tenni Kleinheislert, aki jelenleg a III. ligás csapatban szerepel, de ott sem kapott eddig játéklehetőséget, a visszavágón pedig Priskin kezdett, s el is döntötte a mérkőzést. Muszáj megemlíteni Király kapust is, aki mindkét összecsapáson kiválóan végezte a dolgát. Szükséges tehát, hogy ilyen meccseken legyen kiemelkedő teljesítmény, s hál’ istennek, voltak olyanok, akik a feladatuk magaslatán álltak.
