Megtörtént, amit nem lehetett előre látni, de amitől sokan idegenkedtek: az a két teniszező győzött Wimbledonban, akik az elmúlt bő fél évben doppingvád miatt büntetést töltöttek le. A lengyel Iga Świątek tavaly év végén kapott egy hónapos eltiltást, az olasz Jannik Sinner pedig februártól májusig három hónapon át maradt kényszerből távol a versenyzéstől. A büntetés letelte és a wimbledoni torna közötti időszakban egyikük sem nyert tornát, és mindketten, nem kis meglepetésre, éppen a számukra mindeddig nem kimondottan előnyös londoni füvön szakították meg a sikerböjtöt.
A wimbledoni torna befejeztével semmi szükség sincs arra, hogy ismételten foglalkozzunk a két klasszis doppingesetének részleteivel. Semmi sem változott azóta, nem merültek fel új részletek, s azok, akik a két teniszező vétkességének határozott szószólói, csak elméleti síkon magyarázzák, hogy miért lett volna szükség a súlyosabb büntetésre, anélkül hogy véleményüket bármilyen bizonyítékokkal is alátámasztanák. Továbbra is más esetekkel vonnak párhuzamot, amelyeknél a nagyobb büntetés lett kiszabva, és követelik a doppingszabályzat igazságos, mindenkire egyformán vonatkozó alkalmazását.
Nagyon könnyen megállapítható, hogy a felhozott példák egyike sem azonos, vagyis a tudatlanság és a felelőtlenség nem ugyanaz, mint e két eset, amikor a teniszezőknek nem állt módjukban ismerni a mások által használt szerek tartalmát, azaz nem is voltak vele tisztában, hogy önhibájukon kívül érintkezésbe jutottak velük. Sem Świątek, sem pedig Sinner maga nem használt doppingnak kimutatható szert, amiért jogos lett volna a sokkal súlyosabb büntetés, ezzel szemben Marija Sarapova saját kezűleg használta a szert, és nem vette a fáradságot, hogy utánanézzen, tiltott-e, vagy sem, holott azt a mobiljára küldött üzenetből is megtudhatta volna, Viktor Troicki pedig nem jelent meg a vizsgálaton, hanem szabályellenes módon megüzente, hogy neki egy másik nap felelne meg jobban.
A brit bulvársajtónak és egyes portáloknak kapóra jött az összeesküvés-elméletet habzsoló olvasóknak feltálalható mese, amely azonban egyáltalán nem ingatta meg sem a teniszt, sem Wimbledont, sem a londoni publikumot, és nem rontotta meg a két híresség közötti viszonyt, amit a díjkiosztáson tapasztalhattunk.
A wimbledoni tornát még véletlenül sem a dopping döntötte el, ugyanis a szerencse is – a két bajnok vitathatatlanul jó játéka mellett – komoly tényező volt. Sinner például szebb ajándékot nem is kaphatott volna Dimitrov sérülésénél a bolgár 2:0-s vezetése után, Świątek pedig, hogy, hogy nem, elkerülte az összes ellenfelét, akiktől az idén kikapott. Melbourne-ben Keys, Dohában és Stuttgartban Osztapenko, Dubajban és Indian Wellsben Andrejeva, Miamiban Eala, Madridban Gauff, a Roland Garroson Szabalenka verte meg a lengyelt, Londonban pedig egyikük sem került az útjába. Kell ennél hatékonyabb dopping?
