A II. világháború utáni szabadkai sportmozgalom legnevesebb egyénisége az örökmozgó Hermann Iván volt. Szervezőképességről legendák szóltak. Nem csak szervezett, hanem maga is sportolt, és amikor a három H (Harangozó Vilmos, Harangozó Tibor, Hermann Iván) megnyerte az országos férfi asztalitenisz csapatbajnokságot, a két Harangozó mellett a harmadik H, vagyis Hermann is nyerő ember volt a Spartacusban.
Egy gazdasági botlása miatt el kellet hagyni Szabadkát és Újvidékre költözött. Külkereskedelmi pályára lépett, ahol sikert sikerre halmozva jutott el nyugdíjas korszakáig. Ekkor dobbantott még egy nagyot, és az újvidéki sakkolimpián magára vállalta a pénzügyminiszteri posztot, s mintegy 6 millió márkát tett le az olimpiai asztalára, megmentve ezzel a már-már veszni látszó rendezvényt.
Aki belépett az újvidéki Sport- és Üzletközponton (SPENS) lévő irodájába, az nem úszta meg simán. Amikor majd egyórás „baráti” beszélgetés után megkérdeztük sikerült-e „megfejnie” a palánkai Merkur igazgatóját így válaszolt: – Jegyezd meg öcsém, az én irodában csak befelé vezetnek a nyomok, épp úgy mint az oroszlán barlangjába.
A FIDE (Nemzetközi Sakkszövetség) aranyjelvényével tüntette ki Campománes, mert szerinte a „a hallhatatlan” Iván minimum ennyit érdemelt. És még sokkal többet is...
