Biztos vagyok benne, hogy a címben ravaszul feltett kérdésre nagyjából minden olvasó tudja a választ: semmire. A körülmények szerencsés összjátéka révén azonban alkalom adódott arra, hogy 2004 után ismét magamba szívjam egy női kézilabda-kontinensviadal légkörét, megnézzem, a macedónok megbirkóztak-e egy ekkora feladattal, s pillanatokra lássam például a német csajok könnyes arcát, miután kikaptak az Európa-bajnokság legnagyobb meglepetésének bizonyult, de lebecsült spanyoloktól, meg a norvég szurkolók önfeledt ünneplését, miután legyőzték az oroszokat.
Láthattam azt, hogy a biztonsági emberek ugyanolyan morcosak és marconák, mint mindenütt máshol, s a robbanószerkezetet kereső kutyák Szkopjéban is ügyesek és okosak.
Láthattam egy hosszabbítást, láthattam, hogy Jevgenyij Trefilov orosz mester élőben is félelmetes benyomást kelt a maga 190 centiméterével és 110 kg-jával, hogyan parancsolta edzésre még szombat reggel is a kiválasztottjait, s láthattam több tucat szakállas és bivalyszarvas vikinget a déli ország fővárosában sétálgatni, énekelgetni és sörözni.
A többit meg – Önök is láthatták. A norvégok ismét nagy fölénnyel nyerték meg az Eb-t, s tették ezt sajnos félig üres csarnokban. A kontinensviadal nagy vesztesei a németek, mert alkalmuk lett volna akár megszerezni a három érem egyikét, végül azonban csak a negyedikek lettek, s a magyarok sem teszik az ablakba a nyolcadik helyüket. A vb selejtezőjének sorsolása Szlovákiát rendelte melléjük, s talán könnyebb dolguk lesz, mint a szerbeknek, akik Németországgal néznek majd farkasszemet. Most pedig forduljunk a férfiak felé, akik január 16-án Horvátországban adnak egymásnak találkát a világbajnokságon!
