Árvízkrónika

„Mint az őrült, ki letépte láncát,

Vágtatott a Tisza a rónán át,

Zúgva, bőgve törte át a gátot,

El akarta nyelni a világot!”

(Petfi Sándor: A Tisza)

Ötven évvel ezelőtt, 1970 tavaszán elemi csapás sújtotta a Tisza mentét, a XX. század legsúlyosabb árvize érte vidékünket. A gondok már 1969–70 telén jelentkeztek. Az időjárási viszonyok olyan hidrológiai helyzethez vezettek Zentán is, amelynek következtében már 1970 februárjában megjelent a belvíz a város alacsonyabban fekvő részein: a Kertekben – abban az időben a III. kerület – és az Alvégben – IV. kerület – vészesen megemelkedett a talajvíz. A polgárvédelmi bizottság irányításával február közepétől már a város egész területén belvízelhárítási munkálatok folytak: tisztították a meglévő csatornákat, és ásták az újakat. A munkába a kommunális szakszolgálat mellett a polgárokat is bevonták, valamint a tartományi útkarbantartó vállalat és a Duna–Tisza–Duna Vízgazdálkodási Vállalat zentai körzeti részlege is bekapcsolódott. Az erőfeszítések ellenére február végéig 10 magántulajdonban lévő ház összedőlt, 26 súlyosan, 80 pedig könnyebben megrongálódott. A lakásgazdálkodási vállalat kezelésében lévő épületek közül 10 dőlt romba, 6 súlyosan, 16 pedig könnyebben megrongálódott.

A „feketeleves” – amit a Tisza szolgáltatott – azonban még csak ezután következett!

A folyó vízállása folyamatosan növekedett, április 4-én elérte a 650 centimétert. A Mákos és a Bátka területén ekkor megkezdődött az árvíz elleni védekezés.

A vízszint Zentánál május 20-án elérte a 742 centimétert. Ettől kezdve az őrjáratok éjjel-nappal járták a terepet, alapvető feladatuk a buzgárok feltárása és elszigetelése volt. 28 órával később a vízmérce már a 802 centimétert mutatott, vagyis a vízszint óránként 2 centiméterrel növekedett! Zentánál az addigi legmagasabb vízállás az 1932-ben mért 886 centiméter volt.

Az erőfeszítések ellenére 1970. május 21-én 21 óra 30 perckor a víz 50 méter hosszúságban átszakította az 1943-ban épült mákosi töltést. Ennek következében 277 hektár szőlő- és gyümölcstermelő terület került víz alá.

A kialakult helyzetre való tekintettel május 22-én Zentán megkezdte tevékenységét az elemi csapások elleni védekezés parancsnoksága. A Sárgaparton – a Zenta– Ada műúttal párhuzamosan, ahol május 22-ére a szintkülönbség a folyó és a part között mindössze 50 centiméterre csökkent – nyúlgátat kellett építeni, hiszen a víz betörése esetén a két település közötti közúti összeköttetés megszakadt volna.

A vízállás Zentánál május 23-án elérte 836 centimétert, a Tisza vízhozama pedig a másodpercenkénti 4000 köbmétert.

1970. május 25-én délelőtt 11 órakor a Bátka is „elesett” – 332 hektár termőföld került víz alá.

A városban is válságos helyzet alakult ki a Kukucska városrészben, ahol több mint 400 ház került veszélyeztetett állapotba. A gyártelepnél – a cukorgyár, a kendergyár és a TAMP fémipari vállalat környékén – is újabb gátakat létesítettek. A cukorgyár munkásai az üzem, valamint a raktárakban őrzött 3000 vagon cukor megóvása érdekében munkagépek segítségével május 24-én mindössze 10 óra alatt megépítették a fél kilométer hosszú „életmentő” védőgátat.

Zenta község területéből – a Koplalóval és a Pánával együtt – ekkorra már összesen 805 hektárt árasztott el a víz.

Május 26-án Zentán értekezletet tartottak, amelyen a Tisza menti községek polgármesterei mellett a tartományi árvízvédelmi parancsnokság képviselői is részt vettek. Megállapodás született, hogy az egész területen 960 cm-re emelik a töltések magasságát. Ennek szellemében Zentán május 27-ére, amikorra a vízállás elérte a 870 centimétert, a meglévő töltéseket sikerült 920 centiméterre emelni. Május végéig a község területén a védekezésben összesen 79 különböző munkagépet – a traktortól a markológépig – alkalmaztak, amelyek összesen 9636 munkaórát dolgoztak.

A községi parancsnokság rendelete értelmében, mivel fennállt az ivóvíz fertőződésének lehetősége, egészségügyi intézkedéseket vezettek be. Tartottak a tífusz és a paratífusz megjelenésétől, ugyanakkor fennállt a veszélye annak is, hogy balesetek alkalmával a sérültek nagy eséllyel tetanusszal fertőződhetnek meg. A járvány megelőzése érdekében beszereztek 14 ezer adag oltóanyagot, amellyel az 5–65 év közötti zentaiakat kellett beoltani (a 10 évesnél fiatalabbak, illetve az 50-nél idősebbek esetében fél adag is elégséges volt).

Annak ellenére, hogy a kutakat és a vízvezetéket fertőtlenítették, a lakosság csak forralt vizet fogyaszthatott. A háztartások fertőtlenítését egészségügyi csoportok házról házra járva, klórral végezték.

A hídlábnál lévő kirakodóhelyen éjjel-nappal két jármű ügyelt berakodott homokzsákokkal. A Tisza bútorgyár és a Žitopromet munkásaiból 40 fős beavatkozási csoportot alakítottak, amely képes volt a terület bármely részén elvégezni a sürgős beavatkozásokat. A homokzsákok töltése folyamatos volt: a rendelkezésre álló 50 ezer zsákból május végéig 23 ezret töltöttek meg.

Mivel a folyó szintje meghaladta a csatornázás szintjét, le kellett zárni a csatornákat, a csatornahálózat vizének a Tiszába való átpumpálását pedig szivatytyúkkal oldották meg.

A vízszint 1970. május 29-én reggel 6 órakor Zentánál elérte a 880 centimétert, a vízhozam pedig meghaladta a 4200 köbmétert. Ez a mennyiség megegyezett a Duna vízhozamával, ami közepes vízállás estén valósult meg. Ugyanakkor Szegeden már 931 centimétert mutatott a vízmérce, aminek alapján Zentánál június 4–5-ére várták a folyó tetőzését. A Tisza ekkor már a Vajdaság területén 14 községet veszélyeztetett, közel 400 ezer lakost és 200 ezer hektár termőföldet.

Május 31-én, vasárnap délben a vízmérce Zentánál 893, június 1-jén pedig már 905 centimétert mutatott. Ezekben a napokban a kendergyár és a téglagyár között az ott dolgozó katonai műszaki egység megfeszített munkával állandó jellegű töltést épített. A zentai rakpartot is homokzsáksorfal védte.

A védelembe bekapcsolódott a folyamőrség különítménye is: egy hajóraj Szanád és Törökkanizsa, a másik meg Adorján és Mohol között teljesített szolgálatot.

Noha a vízállás stagnált, a Kukucskában továbbra is súlyos volt a helyzet, hiszen már az udvarokon keresztül is folyt a víz. Több családot kitelepítettek, akiknek a zeneiskolában, a helyi közösségek irodáiban és a társadalmi-politikai szervezetek helyiségeiben biztosítottak ideiglenes szállást.

Június 3-án a vízállás minimális csökkenést mutatott.

A veszély elmúltáról azonban még korántsem lehetett beszélni, hiszen a töltések átáztak, és ebből kifolyólag rossz állapotba kerültek. Ezért újabb tartalékokat készítettek homokzsákokból, a DTD és a folyamőrség búvárai pedig műanyag fóliával borították be a töltés víz felőli részét a buzgárok kialakulásának megelőzése végett. A védekezésnek nem kedvezett, hogy június első napjaiban a Tisza-vidéken monszunszerű esők érték egymást, négyzetméterenként 80 mm csapadékot hozva.

A korabeli becslések szerint a Tisza jugoszláviai szakaszán 640 millió köbméter víz volt a töltések közé szorítva, szintje pedig helyenként 6 méterrel a védett terület szintje fölé tornyosult.

Június 4-én is kétóránként mérték a vízszintet, amely lassú, de határozott apadást mutatott.

Június 5-én a Tisza Szegednél és Zentánál is kétóránként egy-egy centimétert csökkent.

Nem állt már fenn a veszély, hogy a víz átcsap a töltések felett. A védekezés újabb szakaszába lépett, amit a folyamatosan szakadó eső nehezített.

A Kukucskát építészeti szakemberekből álló bizottság járta be, amely felmérte a lakóépületek állapotát. A sérült és életveszélyes, ezért bontásra ítélt házak falára piros X betűt festettek. A javításra szoruló épületeket sárga X-szel jelölték.

Június 8-ára a vízszint 838 centiméterre csökkent.

Egy héttel később azonban már olyan hírek érkeztek, hogy az esőzések miatt a folyó magyarországi szakaszán az apadás megállt, és újabb árhullám várható. A vízállás Zentánál – ismételten – június 21-én tetőzött, elérve a 867 centimétert. Ezt követően lassú, de folyamatos apadás kezdődött: június 29-én 824, július 2-án pedig 796 centimétert mértek.

Az árvíz levonulását követően, 1970 novemberében beterjesztett jelentés szerint Zenta községet 98,6 millió korabeli dinár kár érte. Az összeg tartalmazta a védekezés költségeit is, ami elérte a 8 millió dinárt. (Emlékeztetőül: 1970-ben 1 USA $ 12,5 jugoszláv dinárt, 1 DEM pedig 3,42-t ért.)

A mezőgazdaságot érte a legnagyobb kár, hiszen 2000 hektáron megsemmisültek az egyéves kultúrák vagy a többéves ültetvények. A lakóépület-állományt is súlyos kár érte: összedőlt vagy le kellett bontani 285 házat, 460 súlyosan megsérült, míg 1964-et kisebb kár ért. A károk rendezésére 1970. november 15-ével bezárólag 1799 személy kapott kedvezményes kölcsönt – 2 százalékos kamat mellett –, összesen 27 464 400 dinár összegben.

A község legjobban rászoruló polgárai, 514 család összesen 1219 tagja szociális segélyben is részesült: erre a célra 1970 novemberének végéig összesen 300 ezer dinárt fizettek ki.

Az 1970-es árvizet követően a zentai Alsó-Tisza-part teljes hosszában magas töltést építettek, 1983–84-ben pedig átépítették a rakpartot is. Ezt követően a Tisza teljes vajdasági szakaszán jelentősen megmagasították a töltéseket. A Tisza 2006-ban 926 centiméteres vízállással megdöntötte saját rekordját, de nagyobb kárt nem okozott.

Május végéig a védekezésben részt vevő emberi munkaerő:

A Tisza június 2-án tetőzött Zentánál: