2024. július 21., vasárnap

Húsvéti előkészület

A húsvéti előkészületek számos tevékenységet foglalhatnak magukban: az ünnepi asztal megtervezését, a menü összeállítását, a dekoráció elkészítését, nagytakarítást, tojásfestést… Az efféle, többnyire külsőségekben megnyilvánuló előkészületek mellett persze sokkal fontosabb a belső felkészülés a kereszténység legnagyobb ünnepére. A mi szempontunkból nem elhanyagolható a húsvéthoz kapcsolódó legfontosabb nyelvi-helyesírási tudnivalók felelevenítése sem, így mai rovatunkban ezeket próbáljuk összefoglalni.

Elsőként az ünnep nevének eredetét ismertetjük, amely korántsem rejtélyes, sőt pontosan az, amit az elnevezés sejtet: ilyenkor ér véget a negyven napig tartó böjt, a hústól való tartózkodás, a húsvét tehát valóban a hús és a vét (vesz) szavak összetétele, ami arra utal, hogy ismét szabad húst fogyasztani. Helyesírási szempontból a legfőbb tudnivaló, hogy az ünnep nevét kisbetűvel írjuk, akárcsak a többi ünnepnap, nevezetes nap, rövidebb-hosszabb időszak megnevezését. A húsvét ugyanúgy kisbetűs, mint a karácsony, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vagy a boldogság világnapja – utóbbi kettőt az elmúlt időszakban nemegyszer láthattuk nagy kezdőbetűkkel. Erről A magyar helyesírás szabályainak 144. pontja rendelkezik: „Kis kezdőbetűvel írjuk az ünnepek, a nevezetes napok, időszakok, a történelmi események nevét, például: a magyar kultúra napja, május elseje, március tizenötödike, nemzeti ünnep, a víz világnapja; anyák napja, farsang, hanuka, húsvét, karácsony, mindenszentek, nagyböjt, ramadán; a bécsi kongresszus, a francia forradalom, a honfoglalás, a mohácsi vész, az ónodi országgyűlés, a szabadságharc.” Kiejtésben gyakran tapasztalhatunk rövid u hangot („husvét”), a szabatos kiejtés azonban: húsvét. Mivel elhomályosult szóösszetétel, ezért toldalékai mély hangúak: húsvétok, húsvétot, húsvétja, húsvétra stb.

Folytassuk a sort az ünnepkörhöz kapcsolódó napokkal: tegnap ünnepeltük a virágvasárnapot, Jézus jeruzsálemi bevonulásának napját. Útját pálmaágakkal fedték be, erre utal az ünnep latin neve: Dominica palmarum a pálmaágak vasárnapja, pálmavasárnap. A virágvasárnap elnevezés azokon a területeken használatos, ahol nincs pálmafa, ezért pálmalevél helyett a barka megszentelése vált a virágvasárnapi szertartás részévé. Valójában ezzel a nappal kezdődik a nagyhét, a nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig.

A Magyar katolikus lexikon szerint a nagyhét elnevezése még sanyarúhét, videshét (vizeshét): „A falusi nép még a 20. század közepén is egész portáját megtisztította, kihordta az istállót, kijavította a melléképületeket, söpört, tapasztott, meszelt, egészen megfiatalodott a hajléka. A legkisebb dolognak is ragyognia kellett a tisztaságtól. A szerszámokat is rendbe hozták, olykor kifényesítették.” Mindemellett igen komolyan készültek a gyónásra, a szentáldozásra is. A nagyhét része a húsvéti szent három nap: nagycsütörtök (az utolsó vacsora napja), nagypéntek (Jézus szenvedésének, halálának és temetésének napja), nagyszombat (Jézus sírban pihenésének ideje). (A katolikus lexikon egybeírva közli a háromnap szót; véleményünk szerint ez nem indokolt.) A nagyszombat után következik a húsvétvasárnap – elevenítsük föl a néhány sorral feljebb idézetteket: az ünnepnap neve kis kezdőbetűs.

A szó szerkezetét tekintve ezzel megegyezik a következő nap, a húsvéthétfő elnevezése, másképpen húsvét másnapja vagy vízbevetőhétfő – utóbbi a húsvéti locsolás szokására utal. A szerkezetét azért említjük, mert gyakran látjuk különírva mind a húsvétvasárnap, mind a húsvéthétfő szót.

Szólnunk kell még három olyan, a húsvéthoz kapcsolódó kifejezésről, amelyek jellemzője, hogy tulajdonnévi és köznévi szerepük is lehet: szent sír, kálvária és golgota. A Szent Sír (nagy kezdőbetűvel) Jézus sírja Jeruzsálemben, a feltámadás helye. Ettől meg kell különböztetnünk a templomokban kialakított szent sírt, amelyet többnyire a bejárat közelében állítanak fel, és a hívek előtte imádkozhatnak, elmélkedhetnek. Ha tehát nagybetűvel írjuk, az arra enged következtetni, hogy a Jeruzsálemben található sírra gondolunk. Hasonlóképpen különbözik egymástól a Kálvária és a kálvária. A Kálvária Krisztus kereszthalálának helyszíne Jeruzsálemben, mint bibliai helynév természetesen nagy kezdőbetűvel írandó. A kisbetűs kálvária ennek jelképe: Krisztus kereszthalálát ábrázoló, tizennégy képből vagy domborműből és három, rendszerint magaslatra állított keresztből álló sorozat, amelyet a települések határában vagy a temetőben helyeznek el. A kálváriának emellett átvitt értelme is kialakult: szenvedések sorozata; kálváriát jár: sok nehézségen megy keresztül. A Golgota ugyancsak azt a helyet jelöli, ahol Jézust keresztre feszítették Jeruzsálemben – a Golgota héber eredetű, míg a Kálvária latin. A golgota átvitt értelemben szintén a nagy lelki szenvedés megnevezésére szolgál. (Ugyan nem a húsvéthoz, hanem a karácsonyhoz kötődik, de eszünkbe juthat a Betlehembetlehem párhuzam is: előbbi a települést jelenti, utóbbi a betlehemi istálló makettjét vagy a betlehemes játékot.)

A közelgő ünnep elmaradhatatlan kelléke a húsvéti tojás, amelyhez helyesírási tekintetben a mozgószabály kötődik. Ha ugyanis ennek festéséről, mintájáról, kereséséről, gyűjteményéről, kiállításáról stb. beszélünk, akkor az utótag a különírt szókapcsolat egészéhez járul, amikor is a második mozgószabály érvényesítésével a következő alakulatok születnek: húsvétitojás-festés, húsvétitojás-minta, húsvétitojás-keresés, húsvétitojás-gyűjtemény, húsvétitojás-kiállítás stb. Némileg mást jelent ugyan, de közlési szándéktól függően megfelelhet a húsvéti tojásfestés, a húsvéti tojáskiállítás is.