Megállt a busz a forgalmi jelzőlámpánál. Nézek ki az ablakon, és az utca túloldalán egy különös feliratra figyelek fel.
Üveggolyó
Decemberben a gondolataink, tevékenységeink jelentős része leginkább az ádventi időszakhoz, a karácsonyra való ráhangolódáshoz, az ünnepi időszakhoz, illetve magához az ünnephez köthető.
Ismerős gyerek szülei panaszolják, hogy a kisgyerek a fél délutánt a könyvei-füzetei fölött görnyedve tölti, mégsem elégedett vele sohasem a tanítója. A kisdiák már arra vágyik, hogy megbetegedjen, mert úgy érzi, jobb egy hétig lázasan az ágyat nyomni, mint az iskolában szorongani.
Advent – ádvent. A karácsonyt előkészítő időszak a december 25-e előtti négy vasárnapot és a közéjük eső 18–24 hétköznapot öleli fel.
Ezúttal sem megvesszőzni akarjuk a szövegek szerzőit, nem is vesszőparipánk a vessző, mégis sokadik alkalommal is érdemes kitérni erre az írásjelre. Részben azért, mert használatának néhány esetével még nem foglalkoztunk, másrészt pedig vannak szinte következetesen előforduló hibák az alkalmazásában: néha fölösleges kitenni, máskor viszont ott lenne a helye a mondatban.
A tornyosi harmincéves Kopasz Tamás az Újvidéki Egyetem Természettudományi-Matematikai Karán fejezte be tanulmányait, ezt követően pedig tanári pályára lépett, s immár két és fél éve matematikát oktat a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban. Munkáját következetesen, szívvel-lélekkel végzi, s habár sosem gondolta volna, hogy pedagógusként fog tevékenykedni, ennek ellenére úgy érzi, most jó helyen van.

