Bălți

Európa legszegényebb országának két jelentősebb városa van. Hivatalosan háromról beszélnek, de ezek közül az egyik szakadár területen van, így Moldáviának nincsen semmilyen beleszólása a város ügyeibe. Így lépett elő Bălți a második helyre a főváros, Kisinyov mögé.

A két várost egy 135 kilométer hosszú országút köti össze. Szovjet stílusa és hangulata megmaradt mind a mai napig. A számunkra megszokotthoz képest jóval szélesebb útra rengeteg zsákfalu bekötőútja csatlakozik. Néhány kilométerenként útkereszteződés van, amelyről számos kis faluba lehet eljutni – nyugati irányban a román határig, kelet felé az ukránig. Minden bekötőút elején, az út felett átívelve egy hatalmas emlékmű jelzi a legnagyobb település nevét és címerét. A főúton iránytaxik közlekednek a két nagyváros között. Aki intézni szeretne valamit, ki kell jönnie a faluból a nagyútra, s itt bárhol felszállhat ezekre a tömegközlekedési járművekre.

Bălți jelentése román nyelven mocsár, sáros vidék. A várost egy magaslaton alapították, körülötte egy helyi folyó mocsaras vízgyűjtő területe volt. Mocsár ma már nincs, de a környék nem sokat változott. Románia és Ukrajna közé ékelődve senki sem várhatja el Moldáviától, hogy kilépjen a mélyszegénységből. A fővárosban még vannak ilyen-olyan lehetőségek, biztos munkahelyek a közszférában vagy nemzetközi szervezeteknél, de az északi városban nehezen lehet boldogulni. A város évszázadokon át a borászatról és a dohánytermesztésről volt ismert. Bălți ipara az élelmiszeripar köré épül. Jelentős az előállított bor mennyisége és kiváló annak minősége, sok malom üzemel a városban és környékén, de a gyümölcs- és húsfeldolgozás sem elhanyagolható. Van a városnak egy bútor-, egy mezőgép- és egy kábelgyára. Az ország függetlenné válása előtt (1989) a Lenin üzemben 8000 helyi munkás termelt a könnyűipar számára. A háztartási kisgépektől a bonyolult hadászati berendezések gyártásáig szerteágazó portfólióval rendelkezett a Lenin gyár. Abban az időben élte fénykorát a város.

A rengeteg munkásnak lakóházakra volt szüksége. Gyorsan és sablonosan nőttek ki a földből a 10–15 emeletes panelok, amelyeket büszkén nevezték Hruscsovkáknak. A Hruscsovkák – kevés kivételtől eltekintve – ma is ugyanúgy néznek ki kívül is és belül is, mint fél évszázaddal ezelőtt.

A szovjet időket idézi a város központja is. A főtéren áll egy T34-es szovjet tank, előtte pedig örökláng lobog a város hősi halottai emlékére. A városháza monumentális épülete uralja a teret, előtte III. István moldvai fejedelem több méter magas bronzszobra emlékezteti a mai bălțiakat a nemzet legnagyobb uralkodójára. A főutca is jóval szélesebb az Európában megszokottaknál. Számos színház, bank és közintézmény sorakozik a Függetlenség korzó mindkét oldalán. Itt van a fél évszázada érintetlen városi piac is.

A valamikori bevásárlóközpontnak ma már csak a vasbeton konstrukciója áll. Mellette magasodik a tizenöt emeletes, modern, többfunkciós felhőkarcoló, a város új jelképe. Bălți egyik legrégebbi épülete az 1795-ben épült Szent Miklós ortodox katedrális. Előtte áll a több tíz méter magas harangtorony, amely egyben kilátó is. A városnak több zöldövezete is van. A legnagyobb park 6 hektár területű, Vlagyimir Szemjonovics Viszockij szovjet hősről, színészről és vándorénekesről nevezték el.

Találkoztam egy vándorcigánnyal. Törtem neki egy darabot a frissen vásárolt kürtőskalácsomból, amiért cserébe megkértem, engedje meg, hogy lefényképezem. Azonnal beleegyezett, sőt, énekelt és táncolt is nekem. Már úgy a maga módján. Nem volt tudatában annak, hogy egy falatért bolondot csinál magából fél város előtt. Mint ahogyan nincs tisztában vele Moldávia sem, hogy egy falatért odaadja mindenét a fél világnak. De hát nagy úr az éhség…