Holnap, május 1-jén lesz négyszázötven éve annak, hogy a Lengyel–Litván Nemzetközösség királyává koronázták Báthory István erdélyi fejedelmet. Báthoryt 1571-ben választották meg a török függésben lévő Erdélyi Fejedelemség uralkodójává. Ebből a pozícióból tudta megszerezni Közép-Európa egyik erős államának trónját, majd az ezt követő években vereséget mért Rettegett Iván Oroszországára. Uralkodása mind Lengyelország, mind Erdély egyik fénykorát jelenti. Báthory Istvánt így joggal tekinthetjük a XVI. század legnagyobb magyar uralkodójának. Életútját jelen írásunkban foglaljuk össze.
Báthory István portréja egy 1576-os kőmetszeten
Báthory István 1533. szeptember 27-én született Szilágysomlyón, az erdélyi vajda címet több alkalommal is megszerző Báthory család sarjaként. Még csecsemő volt, amikor édesapja, Báthory István, Szapolyai János magyar király erdélyi vajdája meghalt. Nevelését Váradi Pál, esztergomi érsek vállalta. Neki köszönhetően került I. Ferdinánd, Szapolyai János ellenfelének bécsi udvarába mint apród. Bár a közhiedelemmel ellentétben nem járt a padovai egyetemre, a Habsburgok udvarában mégis széles körű humanista műveltségre tett szert. Továbbá az akkoriban terjedő reformáció ellenére is megőrizte katolikus hitét. 1556-ban elpártolt I. Ferdinándtól, és édesapja példáját követve a Szapolyaiak szolgálatába állt. Már ebben az évben jelentős befolyásra tett szert Erdélyben. A rendek nevében ő köszöntötte a Kolozsvárra hazatért János Zsigmondot, Szapolyai János fiát, és Jagelló Izabellát, Szapolyai János özvegyét. Báthory 1561-től, mint váradi főkapitány, hosszú háborúskodásba bonyolódott Balassa Menyhárttal, az I. Ferdinándhoz átpártolt egykori tiszántúli főkapitánnyal. 1665-ben Bécsbe ment, hogy tárgyalásokat folytasson II. Miksa császárral, I. Ferdinánd utódjával. Az uralkodó azonban álnoksággal vádolta meg Báthoryt, elfogatta, majd két és fél évig fogságban tartotta. Eközben Erdélyben egy másik tehetséges diplomata, Bekes Gáspár elfoglalta pozícióit. Sőt János Zsigmond is a befolyása alá került, így amikor Báthory visszatért a bécsi fogságból, teljesen kiszorult a fejedelmi udvarból.
Báthory István lengyel királyi pecsétje
Bekes Gáspár készítette elő a Habsburg Birodalom és Erdély viszonyát rendező, 1570-es speyeri egyezményt. Ebben a dokumentumban János Zsigmond II. Miksa javára lemondott a királyi címről, II. Miksa pedig elismerte őt erdélyi fejedelemnek, azzal a kikötéssel, hogy ha utód nélkül hal meg, Erdély a Habsburgok uralma alá kerül. János Zsigmond aztán 1571. március 14-én örökös nélkül váratlanul elhunyt. Ekkor Erdély két erős embere, Bekes Gáspár és Báthory István szállt szembe a hatalomért. Bekes Gáspár a speyeri szerződést akarta érvényesíteni vagyis, hogy Erdély II. Miksa uralma alá kerüljön. II. Szelim szultán viszont athnaméban (okiratban) Báthory Istvánt nevezte meg az ország fejedelmeként. Így hívták össze 1571. május 25-én a gyulafehérvári országgyűlést, amelyen az erdélyi rendek Báthory Istvánt választották fejedelemmé. A rendek ugyanis nem akarták, hogy megismétlődjön a Habsburgok rossz emlékű erdélyi uralma. Bekes Gáspár nem nyugodott bele a döntésbe, de 1575. július 9-én serege a kerelőszentpáli csatában döntő vereséget szenvedett Báthory István csapataitól. Báthory István ezzel a győzelmével megszilárdította hatalmát. Báthory trónra kerülése új korszakot nyitott Erdély történetében. Rögzült a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség kettészakítottsága. Biztosította Erdély önállóságát.
Jagelló Anna, Báthory István felesége
Fontos kiemelni, hogy az Erdélyi Fejedelemség nem volt független ország, hanem az Oszmán Birodalom vazallus állama. Igaz, hogy a fejedelem a belpolitika irányítására teljes szabad kezet kapott, de külpolitikája a szultán jóváhagyásától függött. Továbbá Erdély éves adót fizetett a szultánnak, amely több mint 10 ezer forintot tett ki, nem számolva a különféle kötelező ajándékok árát. Az éves adó összesében a fejedelemség éves bevételeinek 8–10 százalékát jelentette. Így amikor 1574-ben Valois Henrik a francia koronáért elhagyta Lengyelországot és megüresedett az ország trónja, Báthori Istvánnak III. Murád szultántól kellett jóváhagyást kérnie, hogy ő is jelöltethesse magát lengyel királlyá. A jelöltek között volt a Habsburg Birodalom uralkodója, II. Miksa és az orosz cár, a „Rettegett” melléknéven ismert IV. Iván. Bármelyik birodalom is nyerte volna el a lengyel trónt, az az Oszmán Birodalom kárára borította volna fel a közép- és kelet-európai hatalmi egyensúlyt. Ezért a szultán támogatta Báthory lengyel törekvéseit. A jelöltek közül II. Miksa volt a legesélyesebb, őt támogatta a főurakból és főpapokból álló lengyel szenátus. Báthory esélyeit azonban felértékelte a fent említett kerelőszentpáli csata, amelyben a II. Miksához hű Bekes Gáspárt győzte le. Továbbá a fejedelem megnyerte magának a lengyel köznemességet azzal, hogy elfogadta feltételeiket, azt, hogy feleségül veszi a nála 10 évvel idősebb Jagelló Annát, az utolsó Jagelló-házi lengyel király, II. Zsigmond Ágost húgát. Így 1575 decemberében Báthory Istvánt a Lengyel–Litván Nemzetközösség királyává választották. Koronázására 1576. május 1-jén Krakkóban, a waweli székesegyházban került sor. A megegyezés részeként feleségül vette Jagelló Annát, és társuralkodói rangra emeltetett. Báthory megtartotta erdélyi fejedelmi címét is. Míg ő Lengyelországban tartózkodott, addig Erdélyt előbb vajdaként bátyja, Báthory Kristóf kormányozta, halála után, 1581-ben pedig Kristóf fia, Zsigmond.
Báthory Peszkov előtt
Báthory Istvántól a lengyel és litván nemesség legfőképp azt várta, hogy visszaszerezze a Rettegett Ivánnal szemben az 1558 és 1583 között lezajlott livóniai háborúban elveszett területeket. Mindezt úgy, hogy a háború terhét nem akarták viselni, katonákat nem voltak hajlandóak biztosítani a királynak. Így Báthory magyar hajdúkból, székelyekből, lengyel zsoldosokból, németekből, csehekből és románokból állított fel egy sereget. 1579 és 1581 között három hadjáratot vezetett az oroszok ellen. Ezek során meghódította Polock várát, Velikije Lukit, majd végül Pszkov sikeres ostromával visszaszerezte egész Livóniát és a Litvániához tartozó belorusz területeket. Rettegett Iván 1584-es halála után Báthoryt foglalkoztatta Oroszország meghódításának terve is, de a lengyel nemesség továbbra sem volt hajlandó viselni egy háború terheit. Báthory azonban nemcsak a hadakozásban jeleskedett, hanem az oktatás területén is elévülhetetlen érdemeket szerzett. 1579-ben alapította meg a Vilnói (Vilniusi) Egyetemet, amely Kelet-Európa egyik legrégebbi egyeteme. 1581-ben pedig Kolozsváron alapított jezsuita kollégiumot, a mai Szegedi Tudományegyetem jogelődjét.
Báthory István egyik távlati célja egy lengyel, magyar, erdélyi államszövetség létrehozása volt, amellyel egyaránt véget vetett volna a közép-európai török uralomnak és a Habsburg befolyásnak. Nagyszabású tervét azonban nem válthatta valóra, mert 1586. december 12-én a litvániai Grodnóban váratlanul meghalt. Utóda nem született. A lengyel trónon feleségének unokaöccse, a svéd III. Zsigmond, az erdélyi trónon pedig unokaöccse, Báthory Zsigmond követte. Egy évtizedes uralkodását a lengyel történelem egyik legsikeresebb időszakának tartják. A későbbi erdélyi fejedelmek pedig Hunyadi Mátyás óta a legsikeresebb magyar politikusként tekintettek rá. Az ő példája mutatta meg számukra, hogy ügyes diplomáciával az oszmán függés ellenére is naggyá lehet tenni az Erdélyi Fejedelemséget.
Báthory István megalapítja a vilniusi egyetemet
Felhasznált irodalom:
Barta Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984; Pálffy Géza: A tizenhatodik század története. Pannonica Kiadó, Budapest, 2000; Dr. Veress Endre: A történetíró Báthory István király. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Részvénytársaság, Kolozsvár, 1933; Tarján M. Tamás: Báthory István lengyel király halála Grodnóban (Rubicon.hu); Szokolay Katalin: Lengyelország története. Balassi Kiadó, Budapest, 2006.
Nyitókép: Báthory István korabeli lengyel–litván viseletben (Fotó: wikipedia.org)
