Huszonöt éves fennállását ünnepelte a szilágyi József Attila Művelődési Egyesület Búzavirág asszonykórusa. A jeles jubileum előzményeiről, a kórus működéséről, a szilágyi magyar közösség megmaradását szolgáló vállalásról Szakál Mónika kórusvezetővel, Plakett elismerésben részesült művelődés- és közösségszervezővel beszélgettünk.
Hogyan, milyen indíttatásból alakult meg a kórus?
– A Búzavirág asszonykórus elmúlt 50 évének története egy kétfelvonásos színdarabhoz hasonlítható, amelyben a két felvonás között volt egy kis szünet. Az első szakasz az 1970-es évek közepén kezdődött, amikor Báthori Katalin tanítónő és néptáncoktató Szabadkáról a falunkba költözött. A helyi általános iskolában kezdett el tanítani, emellett hihetetlen lendülettel kapcsolódott be az egyesület munkájába. Több korosztály számára szervezte meg a néptáncoktatást, színdarabokat rendezett, vezette az irodalmi és kézimunkaszakkört, emellett megalakította a Búzavirág menyecskekórust is. Ezt elmondani is sok, nem pedig megvalósítani. Nem csoda, hogy annyit emlegetjük Kata tanító nénit, hiszen egyesületünk néhány szakosztálya a mai napig abból a kincsből táplálkozik, azokra az értékekre épít, amit maga után hagyott. A Búzavirág menyecskekórus egy teljesen új színfoltot jelentett a helyi József Attila ME életében.
Kata tanító néni a ’90-es évek közepén visszaköltözött Szabadkára, és ekkor néhány év szünet következett a kórus tevékenységében.
Amikor 1999-ben falunk fennállásának 100. évfordulóját ünnepeltük, újra összeállt egy csoport, hogy színesebbé tegye a műsort, majd 2000-ben a régi és néhány új tagból álló kórus részt vett a Durindón. Az ettől számított 25 évet ünnepeltük nemrég, ettől számítjuk a második szakaszt.
Először Csernai Buják Szilvia tanítónő, akkori iskolaigazgató vezette a csoportot, majd 2006-tól én vállaltam ezt a feladatot. Egyértelmű volt az, hogy a Kata tanító néni által kijelölt úton haladunk tovább, azaz a tőle tanult dalokkal léptünk fel, illetve az egyetemes magyar népdalkincsből válogattunk. Az évek múlásával egyre inkább a vajdasági, bácskai népdalok felé fordultunk, valamint főként Bodor Anikó népzenekutató ösztönzésére szilágyi népdalok után is keresgéltünk. Ő maga is javasolt egy párat. Kerestünk, és rá is találtunk Kiss Lajos 1969-es gyűjtésére. Ebből is megtanultunk jó néhányat, illetve a férfikórusunk két évvel ezelőtt egy ilyen népdalcsokorral lépett a Durindó közönsége elé. Egyébként egy-két év kivételével jelen vagyunk a Durindón, Vajdaság népdalköreinek szemléjén, emellett rendszeresen képviselte településünket a községi, a körzeti, illetve a tartományi szemléken is. Egy alkalommal felléphetett Vajdaság 10 legjobb népdalkórusa között Törökbecsén.
A művelődési egyesület és a helyi egyházközség által rendezett műsorokból, megmozdulásokból ez a csoport sohasem marad ki, több ízben részt vettünk a különböző regionális, vajdasági vagy külföldi, testvértelepülési kulturális rendezvényeken.
A nevünkről annyit mondanék, hogy az évek múlásával sokkal természetesebbnek éreztük a menyecskekórus kifejezés helyett az asszonykórus megnevezést. Ezért változtattuk meg néhány évvel ezelőtt a nevünket.
A Borvirág férfikórus előadása a jubileumon
Miként kapcsolódik a Búzavirág és a Borvirág kórusok tevékenysége?
– A 2000-es évek elejétől szervezzük meg minden év december elején a Vidám estünket, amikor is bemutatkoznak egyesületünk szakosztályai. A Borvirág férfikórust 2007-ben vagy 2008-ban alakítottam meg, ami az évek múlásával egyre népesebb lett. Annak érdekében, hogy még színesebbé tegyük ezeket a vidám esteket, olyan dalokat is válogattunk, amelyeket közösen előadhattunk. Ilyenkor még felszabadultabban, biztosabban, vidámabb hangulatban énekelhettünk. Később már a különböző műsorokra, például március 15-ére, a magyar szórvány napjára, a Turul szobrunk felavatására, koszorúzására, a különböző helyi és környékbeli rendezvényekre, valamint az egyházi ünnepekre is közös énekekkel készültünk.
Az éneknek mindig nagyobb ereje és hatása van, ha többen éneklik. Ennek az ízét éreztük meg, ezért is van egyre több közös fellépésünk, meg ez azért is jó, mert mindkét csoport létszáma változó a különböző elfoglaltságok miatt, így ha kevesebben is vagyunk, azért mégis jól el tudjuk énekelni az adott dalt. Alapvetően igazán jó hangulatban telnek a közös próbák, eddig még megtaláltuk a közös hangot ilyen módon is.
Hogyan választanak dalokat egy-egy fellépéshez?
– A dalok kiválasztása természetesen a műsor jellegétől függ. Csoportvezetőként mindig újabb és újabb énekek után kutatok, ha hallok valamilyen érdekes és megkapó dalt, azonnal felírom magamnak a címét, és alkalomadtán azokhoz nyúlok. A Durindóra minden évben új népdalcsokrot állítok össze, de természetesen kikérem a tagok véleményét is. Minden szerénység nélkül mondhatom, hogy gazdag a repertoárunk. A népdalok mellett ismert slágereket, a magyarságunkról szóló dalokat, népballadákat, operettrészleteket is énekelünk. Büszke vagyok arra, hogy több megzenésített verssel is felléptünk már. Csak hogy néhányat említsek: Tompa Mihály A gólyához, Wass Albert Nagypénteki siratója és Bogdán József Fohász a déli végeken című, Szöllősy Vágó László által megzenésített versét. Ezekből a kisebbségi sorsunkat, küzdelmeinket érezhetjük és énekelhetjük ki.
Milyen viseletben énekelnek?
– Az asszonykórusunk stilizált színpadi viseletben lép fel, ami nálunk konkrétan fehér slingelt inget és fehér slingelt kötényt, bordó ráncos felső szoknyát, egy rövid és egy vagy két keményített alsószoknyát, bordó, gyönggyel díszített fityulát és piros papucsot jelent. A hímzést László Mária és Magó Margit vállalta. A fityulák felrakása sem egyszerű, mert legtöbbünknek rövid a haja, úgyhogy ez is egy kihívás Tót Gabriellának, aki velünk énekel, emellett ezt is megoldja.
Hogyan ünnepelték a jelentős jubileumot?
– November 8-án egy egész estét betöltő műsorral emlékeztünk vissza az elmúlt 25 évre, nem felejtve el természetesen a még régebbi időket, a kezdeteket, amiről már beszéltem. Az egyesület minden szakosztálya színesítette az estet. A fúvósaink, amikor kiállnak a színpadra, és elkezdenek játszani egy-egy indulót, azonnal megalapozzák az ünnepi hangulatot, a Búzavirág kórus mellett természetesen fellépett a Borvirág férfikórus is, Francia Henrietta szavalt, Szanka Emma kupuszinai népdalokat énekelt, a bácskertesi Krajcárka énekcsoport tagjai szintén megtisztelték ünnepünket, ezzel viszonozták azt, hogy mi is énekeltünk néhány évvel ezelőtt a jubileumi műsorukon. A szomszédos falvak közül még Szondról érkezett egy sokác, zenei kísérettel éneklő vegyes kórus, Gombost pedig egy fiatal tehetség, Kovács Trisztán képviselte. A vacsora után az est további részében a doroszlói Csernicsek fivérek húzták az igazán hangulatos, vidám talpalávalót. A vezetőség minden tagja aktívan kivette a részét az előkészületekből. Szerencsére most olyan jó a csapatunk, hogy már mindenféle kérés, könyörgés nélkül tudja mindenki, kinek mi a dolga. A fiatalokat is dicséret illeti, Francia Anna és Rizsányi Réka elvállalták a műsorvezetést, sőt Rékát még külön meg kell dicsérnem a gyönyörű díszlet elkészítéséért. Az ifjúság többi része abban segített, hogy a hangulat vidám legyen.
Mit jelent a tanárnő számára az éneklés, mit jelentenek az autentikus népdalok?
– Az éneklés és a népdalok is közel állnak hozzám. Képesek kifejezni a bennünk rejlő sokszor elfojtott bánatot, szomorúságot, örömöt, mókás kedvet. Haladjon a világ bármilyen modern irányba, ez az ősi ösztön, amit éneklésnek hívunk, mindig munkál bennünk, így szükség is lesz rá. Ahogy Orbán Ottó A magyar népdalhoz című ódájában a népdalt egy meleg, bolyhos gyapjúkendővel azonosítja, amit mindig magunkhoz szoríthatunk. Az idézet így hangzik: „nincs múlt, jelen, sem jövendő, csak egy vastag gyapjúkendő, annak bolyhos melegében ringok a világ ölében.”
Van-e utánpótlás, illetve miben látja a szilágyi magyar közösség erejét és jövőjét?
– Ez a legnehezebb kérdés, és a legösszetettebb, mivel nagyon sok dologra nem tudunk kihatni. Kevés fiatalunk van, az viszont nagyon fontos, hogy jelenleg rendkívül aktívak, csak dicsérni tudom őket. Akit érdekel az éneklés, azzal Antalovics Zsuzsanna tanárnő foglalkozik. Fiataljaink hétvégén jönnek haza a szélrózsa minden irányából, későn este, bármilyen megdöbbentő, sokszor éjjel próbálnak. A férfikórusba 3-4 fiatal is bekapcsolódott nagy örömünkre, de mivel a hétköznap tartott próbára nem tudnak rendszeresen eljárni, ezért a modern technikai vívmányokat hívjuk segítségül. Így közös Viber-csoportot hoztunk létre, oda betesszük a próbán készített hangfelvételt, és arról Szegeden, Budapesten, Újvidéken, Németországban, Olaszországban megtanulják a dalokat a fiúk, majd fellépés előtt még főpróbát tartunk. Csak akarat kérdése. És itt az egyik kulcsszó: az akarat, hogy divatos szóval éljek, kilépjünk a komfortzónánkból, közösen létrehozzunk valamit, közösen ápoljuk hagyományainkat, mert helyettünk nem fogja más megtenni.
Egyedülálló hangzása van a szilágyi fúvósoknak
Nyitókép: A Búzavirág asszonykórus fellépése az ünnepségen (Ótos András felvétele)
