Granada

Ki gondolná, hogy Andalúzia szívében magasodik Európa egyik síparadicsoma. A 3500 méter magas Sierra Nevada hegylánc csúcsai egész évben hóval borítottak. A hegyvonulat keleti végén Almeria városa van, amely az Európában forgatott spagetti-westernekről lett ismert. Nyugati lejtőin pedig Granada várja a hegyet meghódítani indulókat.

A városnak egyáltalán nincs síturizmusos hangulata. Elvégre egy mediterrán város a Costa del Sol-on, ahol a legmagasabb a napsütéses órák száma egész Spanyolországban. Granadára sokkal jellemzőbbek az arab és afrikai mindennapok. A város fölötti dombon áll a világhírű Alhambra erőd és a paloták híres kertjei. Az arab építészet legszebb európai emlékei a világörökség részét képezik. Az ideérkezők akár síelni indulnak, akár a mór építészet és kertrendezés több száz éves múltjára kíváncsiak, akarva-akaratlanul bejárják Granadát is.

Alhambra és Granada sorsa összefonódott az évszázadok folyamán. Azt mondják, ha nem lenne Granada, nem lenne Alhambra sem. És fordítva. A vidékre 1300 éve telepedtek le az első arab kereskedők, de a város virágzása csak a XIV-XV. századra tehető. Ebben az időszakban sok zsidó család is megtelepedett a városban. A környékbeli bányákból rengeteg aranyat termeltek ki, amelyet az arab és zsidó kereskedők, kézművesek és művészek értékben megtöbbszöröztek. Ez természetesen szúrta a spanyol uralkodó családok szemét. Granadának 1500 táján, mielőtt a keresztények átvették a város irányítását az araboktól, csaknem félmillió lakosa volt. I. Izabella kasztíliai királyné és férje, II. Ferdinánd aragóniai király kegyetlen tisztogatásba kezdett, hogy megtisztítsa a várost a nem keresztényektől. A lakosság nagy része átmenekült Marokkóba, többen felvették a kereszténységet. De még így is sok nemkívánatos család maradt a városban. 1499-ben élte meg Granada legsötétebb időszakát. A város újonnan kinevezett püspöke elrendelte az összes arab nyelvű könyv megsemmisítését. Felbecsülhetetlen értékű orvosi-, vallási-, történelmi- és filozófiai kötetek égtek el. A kárt még az is tetézte, hogy ezekben a könyvekben leírt tudás, különösen az orvosi gyógymódokról, ismeretlenek voltak, és így azok is maradtak az akkori és későbbi európaiak számára.

Az arabok kiűzése után Granadát keresztény várossá kellett tenni. Erre a leghatásosabb mód egy monumentális katedrális megépítése – természetesen a lerombolt központi mecset alapjain. A Megtestesülés bazilikát belső díszítése és a mellé épített Királyi kápolna tette világhírűvé. A kápolnában nyugszik I. Izabella, Granada mecénása, férje, II. Ferdinánd és még két spanyol király. Fél évezredes keresztény uralom után is sugároznak a városból az arab illatok, melódiák. Granada legforgalmasabb terein máig fennmaradtak az arab vonások. A város sétányán, a Darro folyó partján, berber árusok kínálnak mindenféle marokkói holmit, fűszert és édességet. A város piaca, az Alcaiceria, labirintusszerű utcái és kínálata szintén a szomszédos kontinens hangulatát idézik. Az utcazenészek furulyái régi arab dallamokat varázsolnak elő. A granadai ínyencségekre jellemző, hogy erősen meg vannak fűszerezve a szomszédos Marokkóból érkező fűszerekkel. Spanyolországban előszeretettel fogyasztják a vékony sonkaszeletekből készült szendvicseket. A jamón ibérico-ból Granadában sokkal több fogy, mint Hispánia többi vidéken, mert a sertéshús fogyasztása tiltott mind a zsidó, mind a muszlim vallásban...