Minőségi bort az ünnepi asztalra!

Ha felkeressük a Vindulo Pincészet honlapját, az alapító, Dujmovics László mosolyog ránk családja ölelésében. Magáért beszél a nyitókép, hiszen László számára a család a minden. Nagyapja borainak ízét kereste minden kiürített pohárban, majd az ősök hagyatékán építette fel jelenlegi birtokát. Családjának készítette legelső saját borait, és mai napig csak olyan palackot bocsát ki a kezéből, amelyet ő maga is szívesen feltenne az ünnepi asztalra. Diplomáját fogorvosként szerezte és hivatása gyakorlása mellett vállalkozott a szőlőtermesztésre, a bortermelésre, mindemellett pedig a ma már jó nevű pincészet felépítésére és vezetésére. Valljuk be, ez több embernek is bőven elég feladat.

Több mint negyven év távlatából nehéz visszatekinteni a kezdetekre, ám ott gyökerezik a Vindulo Pincészet sikerességének titka, így mégis arra kérem, hogy ugorjunk vissza az időben.

‒ Amikor 1978 tájékán úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a saját bor elkészítésével, vásároltam a szőlőt, mivel sajnos a nagyapai örökséget, a szőlősöket nem tudtuk megmenteni. A régió jól ismert bortermő vidékeiről hoztuk a szőlőt. A bort, amit ebből készítettünk, a család el is fogyasztotta, viszont rövid időn belül jött az ötlet, hogy kissé nagyobb elkötelezettséggel jelentősebb mennyiségben is gondolkodhatunk. Ahogy haladtunk előre a folyamatban, arra is rá kellett jönnünk, igazán jó bort saját termesztésű szőlőből nyerhetünk. Rendelkezésünkre állt anyai nagyanyám tanyája, továbbá volt egy kisebb földterületem az úgynevezett nagy partoknál, valamint vásároltam egy kisebb földterületet Temerinben és Magyarországon is. Ma már összesen hat hektár földön folyik a termesztés.

A szőlőtermesztéssel egyidejűleg született meg a Vindulo Pincészet is?

‒ Amikor 2003-ban az első 23.000 tőkét telepítettük itt a tanya körüli földterületre, akkor indult el a történet kereskedelmi oldala. A szőlőtől a borig való termelés nagy vállalás egy családi pincészet részéről, de egyfajta megnyugvás is, hisz az ember saját magát építi bele a szőlőbe, majd a borba, kezdetektől tudja mit nevelt, és miből készítette el azt a bort, amit a vásárlónak elad.

Ha jól tudom, a Vindulo egyike azon pincészeteknek, ahol organikus bortermelés folyik.

‒ Ez így igaz. A mai napig is több olyan szőlőfajtát termesztünk, amelyek világi fajták, de jól érzik magukat a vajdasági körülmények között, könnyen meghonosodtak. Ezeken kívül kifejezetten nagy hangsúlyt fektetünk azokra a hibrid fajtákra, amelyeket a Karlócai Szőlőnemesítő Intézet fejlesztett ki. Ezeket nem kell permetezni, korai érésűek, jó cukortartalommal. Ilyenek a Pannónia, a Kozmopolita vagy a Petra. Ezekből a fajtákból több díjnyertes borunk is készült.

Feltételezem, egy szobát meg lehet tölteni a Vindulo Pincészet díjaival. Mekkora jelentőséget tulajdonít a versenyeken való jó szereplésnek?

‒ Rengeteg aranyat és négy országos bajnoki címet is haza tudtunk hozni, ezekre természetesen nagyon büszke vagyok. A korábbi években rendszeresen jártunk is a különböző megmérettetésekre. Viszont el kell mondanom, hogy a vendéget kevésbé érdekli, milyen díjakat nyert a poharában lévő bor. Sokkal többet nyom a latban, hogy megnézi a birtokot, a szőlőt, a pincészetet. A 2000-es évek elején vettem át ezt a földterületet, a pincészet és a kóstolóterem 2007-ben épült ki mai formájában. Mintegy harmincezer látogatót fogadtunk azóta, és állítom, hogy a világ összes versenye, marketingfogása nem ér annyit, mint amikor a kedves vendég eljön, és megkóstolja a bort. Több olyan vásárlónk is van, aki több mint tíz éve visszajár, és heti 300‒400 liter bort elvisz tőlünk.

Hogy néz ki önöknél egy borbemutató, borkóstoló?

‒ Ez mindig függ az adott csoporttól, a létszámtól is. Volt már egyszerre kétszáz személy is egy kirándulás alkalmával. Sajnos ekkora létszámnál nem tudok érdemben bemutatót tartani. A 25‒50 fős csoportokat kedvelem leginkább, bemutatom a szőlőfajtáinkat, a termesztés módját, a borkészítés folyamatát. Megtekintjük a pincészetet, mindenből kóstolni is lehet. Lehetőség van eszmecserére, beszélgetésre is.

Érkeznek külföldi vendégek?

‒ Azt hiszem, Magyarországnak nincs olyan városa, ahonnan ne érkeztek volna látogatók. Jöttek szép számban Szlovéniából, Horvátországból is. Zömmel bortermő vidékekről érkeznek. Mi is hasonlóan bejártunk rengeteg borászatot, bortermő vidéket érdeklődésből, de tanulási szándékkal is.

A koronavírus-járvány a vendéglátásra, az elmúlt két évben tapasztalható extrém időjárás pedig a termesztésre mért hatalmas csapást. Hogyan viselte, viseli ezeket a Vindulo Pincészet?

‒ A vendéglátást tekintve továbbra sem tudunk visszatérni a régi kerékvágásba, a járvány előtti időknek körülbelül a 40 százalékára álltunk vissza. Sajnos a hozzánk hasonló, borturizmussal foglalkozó vendéglátók mind hasonló statisztikákkal rendelkeznek, és sokan végleg lehúzták a redőnyt. Mi azért közel se kerültünk ehhez. A mi esetünkben szerencsésnek mondható az is, hogy a koronavírus-járvány lezárásai miatt raktáron maradt bor kihúzott minket a csávából most, amikor az extrém időjárás miatt nem tudtunk az igényeknek megfelelő mennyiséget termelni.

A jelenlegi borfogyasztási kultúráról mit lehet elmondani?

‒ Visszaesőben van sajnos, ez általános tendencia ma a világban. Ha a szűkebb környezetünket vizsgálom, a röviditalok, gyomorkeserűk fogyasztásán van a hangsúly. Egy szűk, fiatalokból álló réteg azonban kifejezetten érdeklődéssel áll a borfogyasztáshoz, és az is jellemző, hogy ebből a táborból ritkán kacsingatnak más italok felé.

A Vindulo Pincészet elsősorban családi vállalkozás. Látja-e már az utódját?

‒ Egyelőre nem látom, ki volna hozzám hasonlóan elkötelezett. Jómagam egész biztosan csinálom, amíg bírom. Öt unokám van, bízom benne, hogy nem marad magára a pincészet.

Még néhány hét, és megérkeznek az ünnepek, az együttlétek, jó ételek, mulatozások időszaka. Tiszteljük meg az ünnepi terítéket, családunkat, vendégeinket vagy a házigazdánkat minőségi borokkal, kóstolgassuk a szőlő legjavát a meghitt, bekuckózós estéken. Egy pohárnyi jó bor minden alkalommal megkoronázza az élményt.