2024. június 21., péntek
CÍMLAPTÖRTÉNET

A néptánc legjava

Bemutatjuk a Vajdasági Kamara Táncegyüttest

A közelmúltban fejezte be a Vajdasági Kamara Táncegyüttes a tájolást a Tánc-Történet című táncszínházi előadással. Jó alkalom ez arra, hogy egy kicsit foglalkozzunk velük, hiszen ismét látványos és színvonalas produkcióval lepték meg a közönséget. A táncegyüttes nyolc éve jött létre, Vajdaság különböző településeiről érkezett táncosokból. Az alapcél nem valósult meg, de ez nem szegte a kedvüket – tudtuk meg Patyerek Csabától, a csapat vezetőjétől.

– A Vajdasági Kamara Táncegyüttes abból az elképzelésből jött létre, hogy a vajdasági néptáncos műhelyeket vezető táncosokat összegyűjtsük egy olyan együttesbe, amelyben még inkább tudjuk kamatoztatni az évek során felhalmozott tudásukat. Egy olyan közösséget szerettünk volna összeverbuválni, amely a lehető legmagasabb szinten tudja megvalósítani egy adott koreográfus elképzeléseit. Nem titkolt célunk volt, hogy az amatőr mozgalomtól elszakadva egy picit a hivatásosok felé húzzunk. Ez sajnos csak álom maradt, nem tudtunk valódi alapot biztosítani hozzá, hogy ez megvalósuljon. Egy teljesen hivatásos társulat fenntartása óriási költséggel jár, amit nem tudtunk biztosítani. Ugyanakkor a lelkesedésünk nem hagyott alább, és annyira jól sikerül az első előadásunk, hogy hacsak projekt alapon is, de tudunk tovább működni. Azzal sincsen semmi gond, ha csak évente egy előadást tartunk, az a fontos, hogy magas színvonalú előadások készüljenek. Egyre inkább elkezdtünk a színház irányába gondolkodni, színészekkel és rendezőkkel dolgozunk együtt. Így születtek olyan, számunkra felejthetetlen előadások, amiket nagyon szeretünk.

Kik alkotják az táncegyüttest?

– Az elmúlt 6-7 évben folyamatosak voltak a cserék, viszont az elmondható, hogy a kezdő felállásban és most is Vajdaság több településéről érkeztek táncosok. Olyan embereket válogattunk be, akik egyébként is kiváló munkát végeznek a saját terepükön, és hozzá tudnak tenni ehhez a projekthez. Fontos hangsúlyozni, hogy ez meghívásos alapon működik. A táncosok közül volt, aki külföldre költözött, és volt, aki egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni ezt a pluszterhet. Viszont vannak fiatal táncosok, akik nagyon szívesen elköteleződnek egy-egy ilyen projektum mellett. A Tánc-Történet idei felújított változata tökéletesen példázza, hogy a fiatalok is tudják hozni azt, amit mi megkövetelünk.

Hány darabot készítettek eddig, és melyeket?

– A társulat 2016 őszén alakult meg, és 2017-ben volt az első komoly munkánk, a Létünk című előadás, amely Vajdaság visszatelepítésének témájával foglalkozott. Ezt teljesen önállóan csináltuk, nem volt pénzünk, hogy koreográfust hívjunk. 2018-ban a Relikviák volt a következő előadásunk, aminek már magyarországi koreográfusa volt. Ezt követte a Tánc-Történet, amely során már két alkotó párossal működtünk együtt. Ezzel a darabbal indultunk volna tájolni, de a világjárvány miatt megfeneklett minden. Egy év teljesen kimaradt, mint mindenhol. Ezt követően megszületett az ötlet, amely a Don-kanyar témája köré épült. Közel állnak hozzám a II. világháborús történetek, mivel sok lehetőség rejlik bennük. Végül ebből kiindulva megszületett a Sors-kanyar című előadás, amelyen már rendezővel dolgoztunk, a Kosztolányi Dezső Színház színészével és az Udvari Magyar Kamaraszínház színésznőjével. Ebben csak a Vajdasági Kamara Táncegyüttes férfi tagjai szerepeltek, és ez volt az első színházi produkciónk, mivel prózai szöveg is volt benne, illetve mi a tánc nyelvén meséltük el, hogy mi történik a fronton. Végül elérkeztünk 2023-ba, amikor ismét egy tájolási programra jelentkeztem, és újra elővettük a Tánc-Történetet, s ezzel tájoltunk. Ezen felül természetesen voltak felkéréseink, de ezek mellékszálak.

Már tudni, hogy mi lesz a következő darab?

– Mindig az aktuális év végén kell benyújtanom az igényt, vagyis kell egy ötlet, hogy mit szeretnénk megvalósítani. Az előkészületek szeptemberig meg kell hogy legyenek, hogy pályázhassunk. Ha ezt megítélik, akkor a következő évben tudunk vele foglalkozni, vagy még az adott év végén. A Tánc-Történettel még szeretnénk magyarországi fellépéseket megvalósítani, és utána jöhet egy másik ötlet.

Vajdaság több településéről származó táncosokkal dolgoztok, hogy tudjátok egyeztetni a próbákat?

– A létező összes nehézséggel szembenézünk, ugyanis hónapokra előre kell egyeztetnünk az időpontokat. Mindenki különböző táncműhelyekből jön, van, aki együttesvezetőként, s van, aki régi táncosként. Természetes, hogy mindenkinek először az anyaegyüttesében kell teljesítenie a kötelességeit, és csak utána tud elmenni máshova. A legnagyobb jóindulat mellett is vannak olyan esetek, amikor a dátumok ütköznek, ezért akár már fél évre előre megadjuk a dátumokat, ami nem egyszerű. Az amatőr együtteseknek hetente két-három próbájuk van, mi viszont nagyon másképpen működünk, mert ezt nem tudnánk kivitelezni. Emiatt kampányszerűen dolgozunk: ha tudjuk, hogy előadásunk lesz, akkor néhány héttel korábban pár alkalommal összejövünk, és tömbösítve dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy nem kétórás próbáink vannak, hanem 4–6 órás próbákat tartunk, hogy hatékonyan tudjunk haladni. A föllépéseinket is igyekszünk úgy alakítani, hogy időben közel legyenek egymáshoz. Amikor színpadra állítjuk, akkor folyamatosan megy, hogy semmit se kelljen felújítanunk, mert az problémás lenne. Még egy nehézségünk van, a zenekar. A Fokos az állandó zenekarunk, de mivel nekik is sok munkájuk van, ezért velük is nagyon nehéz összehozni az időpontokat. Majoros Róbert fénymesterünkkel is hasonló a helyzet, ezért nagyon fontos, hogy előre gondolkodjunk.

Nem olcsók az előadásaitok, honnan szereztek rájuk pénzt?

– Amióta megalakultunk, azóta a Magyar Nemzeti Tanács minden évben támogat bennünket. Mivel a Vajdasági Kamara Táncegyüttes nem civil szervezet, ezért a Zentai Magyar Kamaraszínház berkein belül működtünk három évig. Később elváltak az útjaink, és mi mentünk a magunk útján. Viszont az elmúlt 2-3 évben a kishegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vállalta, hogy befogadja a táncegyüttesünket. Így egy civil szervezet áll mögöttünk, és picivel könnyebb a támogatásokat lehívni. Egyébként nem szoktunk pályázni, a Magyar Nemzeti Tanács támogat bennünket.

Hogyan képzelitek el a táncegyüttes jövőjét?

– Az idő nem nekünk dolgozik, a társulat egy része negyven körül jár. A vajdasági együttesek túlnyomó többségében fiatalok vannak, és ők számítanak felnőtt táncegyüttesnek. A mi korosztályunk egyre ritkábban fordul elő, de én büszke vagyok arra, hogy ilyen idősen is ilyen minőséget tudunk létrehozni. Úgy érzem, hogy még van a tankban némi üzemanyag, és van annyi elhivatottság az együttesben, hogy egy következő projektet végig tudjon vinni.

Nyitókép: Lakatos János felvétele