Ide, a homlokom közepébe
Vagy mint a profik, a bal szemembe,
Majd rárajzolok egy célkeresztet,
Ha élni már úgysem hagytok,
És még az is fals,
A golyó, amelyet süvítő hangjával
Verbálisan
Eresztetek belém.
Legyen a pucádban vér, és ne
Gúnyverssel
Vagy karikatúrával,
Esetleg
Teherautóval gázolj rajtam át,
És ne robbantsd rám a szobám,
Hanem férfimód, kérem alássan,
Hozd az ásót,
Hogy vele magam elássam
Ellátnám én gondod-bajod,
Csak adná meg az ég...
Ne mint Jézust, akit a kereszthalálra is vagy több tízen vittek,
Engem több ezren vágnak naponta pofon,
Mégis, meg sem kottyan
A fagy,
Az érzelmi éheztetés,
A láthatatlan rácsok és a láthatók
Szomjazása rám,
Ne hitvány szóval,
Sem Karinthy antikváriusaként,
Keményen, férfiként
Ásasd meg velem a sírom
És lőjj bele, homlokomon találj el,
Ereszd a golyót
Miután köptél
Felém,
belém.
