érzelmileg stabil vers
végeredményben csak ennyi volt:
leírt egymás alá néhány sort.
megpróbálta, mert jó képzelődni,
jó becsapni a valót.
(ez egy érzelmileg stabil vers.)
nem tud másról, csak magáról,
minden egyéb hazugság,
feliratok hirdetőoszlopokon.
végeredményben csak annyi volt:
összekeverte valakivel, magával
és mással, a szót. csillog még
egy kis nosztalgia a felelősség
hiánya iránt, de már semmi sem fáj.
minden, mi elmúlt, figyelve elnémult:
vetített képek az elme falán.
olyan nincs, hogy az egy nem szól:
erősebb függés nem létezik.
nincs hosszabb folyamat, mint
a születés. amikor véget ér,
tetszhalott lesz a szó és tetszhalott a gond-
olat. amit az első után átél:
magába szívja, mint föld az esővizet.
ha az egy először szól, utána örökké szól.
néhány színes követ az árba dob,
csendben figyeli magát, mint állatot,
mert egyszerre szerep és állapot.
nincs válasz
most külső szemlélőként látom magam.
melletted fekszem; s amikor mindez történt,
erre a pillanatra gondoltam, ahogyan leírom.
persze ezek a megállapítások csak részben
igazak: akkor is tudtam, most is tudok
magamról, épp csak a két pont
kapcsolódott össze időtlenül
valami bizonytalan gondolatban. (és nem csak
az időben a veszély: a szó leképez és egyszerűsít,
később önálló lesz és hazudni fog.) a nyelv
egyszerre ad börtönt és szabadságot,
egyetlen kérdés maradt: melyik
jelenbe vagyok bezárva, vagyis
melyik jelenben vagyok szabad.
