2024. május 21., kedd

Nagy a konkurenciaharc, óriási a verseny

Az amerikai film hegemóniája ma már nem egyértelmű – állítja Dudás Viktor filmszakértő

A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ vendége nemrég Dudás Viktor filmszakértő, a Vox mozimagazin egykori főszerkesztője volt, akivel Agárdi Gábor újságíró, a Pannon RTV igazgatóhelyettese beszélgetett. A téma természetesen a hetedik művészet volt.

Dudás Viktor a bemutatkozásában arról szólt, hogy a filmeket gyerekkorában kedvelte meg:

– A hetvenes évek vége felé, nyikorgó székes, fűtetlen kismozikban ülve, egyebek közt Gojko Mitić-filmeket nézve kedveltem meg a filmnézést. Később egy filmklubba kezdtem el járni, ami meghatározó lett a számomra. Felső tagozatos voltam, amikor a nyári szünetben az anyukám arra hívta fel a figyelmemet, hogy működik a moziban egy filmklub, és ha unatkoznék szerda délutánonként, ott elüthetem az időt. El is mentem és mint kiderült, csak én unatkoztam, mert egyedüli néző voltam. A mozigépész mégis elindította a filmet, ami nagy hatást tett rám. Ez a Rákóczi hadnagya című alkotás volt. Alig vártam a következő szerdát, elkezdtem járni a filmklubba és sokféle filmet megnéztem. Azután az Állami Balettintézet növendékeként Budapestre kerültem. Hétvégeken többnyire az apukám jött hozzám, mert nem mindig tudtam hazautazni. Amikor ott volt, rendszeresen elmentünk a Vörös Csillag moziba, és azt néztük amit épp adtak, legyen az a Star Wars, a Start két keréken vagy a Honda-lovag. Az apuval szinte minden hétvégén lelkesen moziztunk – emlékezett vissza Dudás Viktor.

Az álomgyár megépítői és divatos arcok

Az est folyamán szó esett azokról a magyarokról, akik segítségével megépülhetett az álomgyár, valamint színészekről és más alkotókról is, akik kitörölhetetlen nyomot hagytak a filmiparban. Ilyen például Zukor Adolf, a Paramount filmvállalat alapítója, William Fox, a nevét viselő stúdió alapítója, továbbá Lugosi Béla, Kertész Mihály, Szőke Szakáll, Lukács Pál, Korda Sándor, Korda Zoltán, Korda Vince, a zombori születésű Kiss József díszlettervező, továbbá a háromszoros Oscar-díjas Rózsa Miklós zeneszerző, Gábor Zsazsa, Zsigmond Vilmos, Kovács László, Koltai Lajos és még sorolhatnánk. A filmgyártás és forgalmazás terén, az újabb korban Andrew Vajna emelkedett ki:

Mario Kassarral azt találták ki, hogy a forgalmazókhoz fordulnak. Azt mondták nekik, hogy ne utólag vásárolják meg a filmet. Ha úgy ítélik meg, hogy a nézők vevők lesznek rá, akkor fektessenek be előre. Vegyék ki részüket a költségekből, utána pedig a haszonból is – magyarázta Dudás Viktor, aki a színészekről is beszélt.

– Divatos arcok és aktuális témák kellenek, mert a nézők erre váltanak jegyet a mozikban. Ez mindig is így volt. Például Páger Antal nagy magyarországi sikeréhez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy Jean Gabinhoz és Spencer Tracyhez hasonlították. Akkoriban az ilyen arcokat szerették látni a filmekben. Amikor a Trapéz című filmben Tony Curtis megjelent a filmvásznon, a nézőtéren ülő nők elkezdett sikongani. Amikor pedig később a Thelma és Louis-ban feltűnt Brad Pitt, felzúgott a mozi, hogy ki ez a jóképű srác. Valakit megtalál a kamera. A producerek és a rendezők is keresik az ilyen arcokat, mert amikor egy színész kisugárzása átjön a vászonról, akkor az a rendező munkáját is dicséri. Egyszerűen szeretünk szép és tehetséges embereket látni a filmvásznon. Sok olyan színészt is tudhatunk, akik a hírnév előtt másképp néztek ki. A nemzetközi trendek döntik el, hogy épp milyen fizimiskájú színész számít divatosnak. Az új színészgenerációk befutását az új rendezők alapozzák meg. Abból is valami jó sülhet ki, ha a rendező megtalálja azt a színészt, akivel rendszeresen szeret dolgozni. Martin Scorsese számos korábbi filmjének Robert De Niro volt a főszereplője, most úgy látszik, hogy a helyét Leonardo DiCaprio veszi át, és ez így jó. A rendezőknek is vannak különböző korszakaik. Magyarországon Nagy Ervin filmes fellendülése jó példa. Amióta Goda Krisztina Kaméleon című filmjének főszereplője volt, azóta játszott a Fehér istenben, a Testről és lélekről című filmben, a Kincsemben, a Valami Amerika harmadik részében és a Drakulics elvtársban is. Az utóbbi időben a rendezők sok határon túli színészt is felfedeztek, akiknek egyfajta kitörési pontnak számít, hogy magyar filmekben vagy sorozatokban szerepelhetnek (Vajdaságból Béres Márta, Kovács Tamás, Kovács Frigyes, Vicei Zsolt, Nagypál Gábor, Törköly Levente, Szőke Zoltán, Varga Izabella, Karácsonyi Zoltán és így tovább.) A fiatal filmesek pedig kifejezetten keresik a határon túli színészeket.

Agárdi Gábor és Dudás Viktor (Fotó: Lukács Melinda)

Agárdi Gábor és Dudás Viktor (Fotó: Lukács Melinda)

Manapság a mozinézők kétharmadát a tizennyolc és huszonöt év közöttiek teszik ki. Nehéz a fiatalokat a régi klasszikusokkal megfogni, mert az ő vizuális kultúrájuk teljesen más tőről fakad. Ha rápillantunk a mobiltelefonunkra, csak a menüpontokra, máris vizuális élményben van részünk. Az újabb generációk ebben nőttek fel. Másra rezonálnak a fiatalok és másra az idősebbek. A közönség márpedig nagy úr lett, a véleményeket már nagyon precízen lehet mérni és követni – fejtette ki Dudás Viktor.

Streaming vs. mozi

– Amikor a kétezres évek elején átvettem a Vox mozimagazin főszerkesztői székét, egy évben három-négy erős hónap volt, amikor havonta tíz-húsz film érkezett bemutatásra Magyarországra. Emellett pedig 15–20 VHS megjelenés volt. Azután ezek a számok gyorsan megváltoztak. A DVD fénykorában egy hónap leforgása alatt több mint száz DVD lett kiadva. Most ott tartunk, hogy a mozikba hetente 5–8 film érkezik, és akkor még nem beszéltünk az internet fejlődéséről. Ez óriási versenyt eredményez, nagy a konkurenciaharc. Ha egy film az első héten nem produkálja a moziforgalmazótól elvárt nézettséget, lekerül a repertoárról, mert a következő héten más filmek jönnek. Csak a számokat nézik.

A magyarországi mozivásznak jelentős százalékát a Cinema City birtokolja, ami azt jelenti, hogy a varsói központból érkeznek a döntések. Ha például bemutatnak egy magyar filmet, amely nem az elvárásaik szerint teljesít, akkor a producernek nem biztos, hogy sikerül a következő hétre plusz marketingkampányt vásárolnia, mert addigra már eldöntik Varsóban, hogy a film nem kap további esélyt, legalábbis nem az ütősebb időpontokban. A mozik ma már inkább a közösségi szolgáltatási élmények színterei, nem pedig a művészi befogadásé. A látványos filmek vetítésére állnak át, azt próbálják minél élvezetesebbé tenni. Alulmaradnak a kis költségvetésű alkotások, mert a nagy kaliberű filmekkel kell versenyre kelniük. Pénz hiányában nincsenek hangos marketingfogásaik sem. Esetleg még egyes kritikák hívhatják fel a figyelmet arra, hogy például érdemes megnézni egy bizonyos filmet, igaz, csupán néhány szereplős és első filmes rendező készítette, de olyan társadalmi problémát feszeget, amit látni kell. Amikor a mozizás javára szidjuk a kábelszolgáltatást és a streaminget, gondoljunk a jó oldalára is. Talán abban bízhatunk, hogy az algoritmusok segítségével, az ilyen filmek iránt érdeklődők hozzájutnak az általuk kívánt tartalomhoz. Ezekbe a rendszerekbe könnyebb beemelni az ilyen filmeket. Legyen bármilyen nyelven, ha angol feliratot kap, több nézőhöz juthat el, mert az új generációknak az angol felirat nem annyira idegen, mint az a hatvanas, hetvenes években volt, amikor minden filmet kötelezően szinkronizáltak, mert egyébként nem értik meg az emberek. Ma már sokkal könnyebb megoldani a feliratozást is, ebben a fordítói algoritmusok is hasznosak lehetnek. Ez a lehetőség segítheti a hozzáférést azokhoz filmekhez is, amelyeket a mozikban nem vetítenek – tudtuk meg Dudás Viktortól.

Változások szele

– Átalakulóban a mozizás élménye. Ami a technikai vívmányokat illeti, a mozinak mindig megvolt rá a válasza. Amikor a tévék beköltöztek az otthonokba, megjelent a széles vászon. Amikor előjöttek a színes tévék, a lapos tévék, a Dolby Surround rendszer jött a mozikba. Most pedig, amikor a mobilok, az internet világát éljük, akkor a digitális televíziózást hozzák be a mozik, az óriási képernyőket, az ún. digitális vásznat. A kínaiak lézer alapú kivetítős technikákkal haladnak a korral.

A nagy nemzetközi filmfesztiválok is érezhetően változnak, sok kritika érte korábban a Golden Globe-ot, a cannes-itól pedig sosem álltak távol a botrányok. Ugyanakkor a streaming és a marketing részről nagyon is fontos fokmérő, hogy a fesztiválok milyen filmeket és hogyan díjaznak. A filmfesztiválok igyekeznek megtalálni a saját arculatukat, elhelyezni magukat a filmvilág térképén, és olyan filmek felé is irányítani a nézőket, amelyeket nem látni a mozikban. Kisebb filmszínházakban szoktak is fesztiválnapokat tartani, ilyenkor ezeket az alkotásokat többen is megtekinthetik.

Az amerikai film hegemóniája ma már nem egyértelmű. Az elmúlt év világviszonylatban legnézettebb hat filmje közül hármat lényegében csak Kínában mutattak be. Jelen pillanatban Kína a világ első számú piaca. Indiát nem is számítjuk, mert az ottani hozzáállás a mozizáshoz, a filmekhez teljesen más, és inkább zárt. Amikor Mészáros Márta életműdíjat kapott Berlinben, szerveztek a tiszteletére egy gálát. Összejöttek az emberek, akik szeretik a filmjeit. Ott volt az indiai forgalmazója is, aki mondta, hogy neki a Napló gyermekeimnek az egyik kedvenc filmje és elérte azt, hogy Indiában is vetítsék. Rákérdeztünk, milyen volt a nézettsége. Ekkor elkezdett húzódozni, azt felelte, erről nem szívesen beszél, sajnos nem lett nagy siker, „csak” harmincmillióan tekintették meg. Szegény Mészáros Mártát le kellett ültetni és hozni neki egy pohár vizet, hogy magához térjen. A tízmillió is óriási számot jelentene. Az amerikai film uralma főleg talán a zsáneriségéből ered. Például, ha elkezdenek képregényadaptációkat készíteni, akkor azt teljes bevetéssel teszik, és ezen a téren sem Európában, sem máshol nem lehet utolérni őket – mondta Dudás Viktor.